Zárt ébenajtón kopogtat a Halál
„Gyere édesem, a pokol már vár!”
Reszketve csúsztatom kezem a kezébe,
S félve követem az alvilág tüzébe.
Narancs-vörös lángok ölelnek körül,
Felnézek, és látom, Lucifer örül.
„Pörkölődj csak, gyarló földi lény!
Szabadulni innen nincs remény!”
S kezét nyújtja felém; táncra hív.
„Gyere csak kicsim, ne légy naiv!
Járd el velem a halál táncát,
Tépd le magadról a halandók láncát!”
Táncot járnak velünk a lángok,
Csörömpölve lehullanak a láncok.
Szabad lettem, mindörökre,
Nem vágyom már az angyali körökbe. |