Draco hangos madárcsicsergésre ébredt. Mérgesen ledobta magáról a lepedőt, és csúnyábbnál csúnyább jellzőkkel illette az álmát megzavaró tollas állatkákat. Komótosan felöltözött, és a tükörbe nézett. Egy 17 éves, a szorgalmas kviddicsezéstől megizmosodott, hosszú, kócos tejfölszőke hajú, fehér bőrű fiú nézett vissza rá álmos, ezüstszürke szemeivel. Kissé oldalra biccentette a fejét, és úgy szemlélte meg tükörképét. Magában már eldöntötte egy ideje, hogy levetkezi ezt a nagyképű stílust, de ennek ellenére úgy találta, hogy meglehetősen jó képű, és ebben a hitében az is megerősítette, hogy a fél iskola szerelmes volt belé.

Mivel úgy sem tudta összekötni, ma reggel úgy döntött, hogy szabadon hagyja a haját, így csak gyorsan kifésülte, megmosta az arcát, és le, illetve felvonult reggelizni. Maga sem tudta miért, de szorongó érzése volt. Aztán mikor kiért a pincehelyiseg hűvös, labirintusszerű folyósóiból, és meglátta a márványlépcsől lefelé baktató Griffendéles diákokat, egyszerre beugrott neki.

-„Hát persze, a bünti Grangerrel!”

Kicsit nyomott hangulatban ment be a Nagyterembe. Ekkor meghallotta a mögötte csacsogó Parvati Patilt és Lavender Brownt.

-Nézd de helyes ahogyan megy!

-Nagyon jól áll neki ez a hosszú haj!

-Aha… Draco Malfoy a legjobb pasi, holtversenyben Harryvel!

-Naná! Szerinted még szűz?

-Nemt’om… Szerintem nem… Gondolj bele, ilyen helyes srác…

-Ha még az, akkor bánom, hogy  Kevin Rowland-nek adtam a szüzességemet… Nagyon jó lenne elcsavarni a fejét, és egyszerre elveszíteni… Szerinted van esélyem nála?

Draco erre hátrafordult, és gúnyosan elmosolyodott.

-Szerintem nincs Patil… Griffendélesekkel nem állok össze.

Erre mindenki rábámult a két lányra, akik vörösek lettek, mint a túlérett paradicsom.

-É-é-é-é-én…-hebegte zavartan Parvati

-Nem igazán érdekelsz…-szólalt meg unottan Draco, és belépett a Nagyterem ajtaján. Majd hirtelen ötlettel elvigyorodott, és hátrafordult-Egyébként, ha ennyire érdekel… Igen, még szűz vagyok!

A diákok döbbenten morajlottak, a Mardekáros fiú pedig lazán bevonult a terembe, és lehuppant a Mardekár asztalához, Pansy Parkinson mellé.

-Hű, te még tényleg szűz vagy?-csodálkozott a lány

-Tényleg… De hagyjuk ezt a témát, nem szeretek az intim dolgaimról beszélni!

-Ha akarod…-vonta meg flegmán a vállát a lány-Te vagy itt a góré, ha valamiről nem akarsz beszélni, akkor nem beszélsz róla…

-Örülök, hogy hét év alatt végre belement a fejedbe…-morogta Malfoy, és lapos oldalpillantást vetett Pansy-ra. Valahogy mindigis taszította a lány… Olyan undorító volt, maga sem tudta miért. Jó, jó, gazdag, meg aranyvérű, de hogy szép is lenne… az enyhe túlzás. Trehány, ráadásképp eredendően randa is...

Draco undorodva elfordította a fejét, gyorsan megreggelizett, és rohant Mágiatörire, ami a Piton által kiosztott órarend szerint az első órája volt.

A nap nagyjából olyan unalmasan telt, mint a Mágiatörténet óra. Az órák végeztével Draco unottan visszament a szobájába, vett egy frissítő zuhanyt (jéghideg vízzel) és elvégzett magán egy az anyjától tanult bűbájt, így mondhatni porhatlan volt. Lassú, hosszú léptekkel szompolygott fel a könyvtárhoz, ahol már várta McGalagony és Granger.

-Késett, Malfoy!-mondta szemrehányóan McGalagony prof.-Menjenek be, gyerünk, gyerünk!

A két diák undorodó pillantást vetve egymásra belépett a könyvtárba.

-Africa, meghoztam a segítséget!

Draco és Hermione összenéztek. Ki a szösz az az Africa?

-Ó, köszönöm Minerva!-Madam Cvikker kilesett a polcok mögül-Gyerekek, ott van két tollseprű az asztalon, menjetek a könyvtár másik felébe, és kezdjék szépen egyenként leporolgatni a könyveket!

Hermione megvonta a vállát, felkapott egy porolót, és elindult a könyvtár másik felébe. Draco azomban még mindig le volt állva agyilag.

-Africa Cvikker? AFRICA CVIKKER??? Uramistem, micsoda a név! Eddig a Cvikkert is röhejesnek tartottam, de hogy még Africa Cvikker is…-suttogta, és lassan könnyezett az elfolytott nevetéstől

Hermione csípőre tette a kezét, és megfogta a másik portörlőt is.

-A másik nevével nem illik viccelődni!- korholta le Dracót

-Jézusom, így olyan vagy, mint egy stricc, őőőő strucc!-röhögött Draco-Mintha azok a farktollaid lennének!

-Elég ebből!-Hermione megragadta a mardekáros fiú gallérját, és vonszolni kezdte a könyvtár másik vége velé. Ott aztán elengedte Draco grabancát, és a kezébe temette az arcát.

-Mi van, már megint bőgsz?-kérdezte Malfoy, mikozben levett egy könyvet a polcról, és lefújta róla az évszázados porréteget.

Hermione felől egyre erősödő kuncogás hallatszott, majd végül kitört belőle a nevetés.

-A-a-a-africa Cvikker, ez jóóóóhóhóhóhóóóó…. Meg a stricc! Háháháhááát, ez állati!

Azzal a még mindig a kezében tartott két tollseprűt a fenekéhez tartotta, és elkezdte magasra húzni a térdét, és fura hangokat kiadni. Erre Draco is nevetni kezdett.

-De röhejes vagy!

-Nem röhejes vagyok, hanem stricc!-károgta Hermione fülsértő hangon-Maximum stricchejes, hahaha….

-Jólvanna, nyelvbotlás volt!-Draco mostmár a hasát fogta a nevetéstől-Elég már, zsibbad a képem a röhögéstől! Na ide azzal a tollseprűvel!

Kikapta Hermione kezéből az egyiik porolót, és belecsípett a lány fenekébe.

-Aaaúúúcs!-visított Hermione, és egy jobbegyenssel lefagyasztotta Draco képéről a mosolyt-Ejnye, uraságod ennyire szexmániás? Pervez disznó!

-Tiszta állatkert!-vigyorgott Draco-Egy stricc meg egy disznó bagolytollas tollseprűvel porolja a baromisok porcicát a marhajó könyvekről, amiket már ezer könyvmoly átrágott!

Hermione felnevetett.

-Ez meg honnan jött?

-Spontán és teljesen véletlenül, mint Monstro agyába a gondolat!

A lány megint elnevette magát, és leemelt egy könyvet a polcról. Lefújta a címről a  port, és elvörösödött.

-Ezt inkább porold te oké?-azzal Draco kezébe nyomta a kötetet

A mardekáros elolvasa a címet, és elvigyorodott.

-Ejnye Granger, ennyire szende vagy? 1001 tipp férfiaknak, alcím: Szex- és potencianövelő tippek gyújteménye.

-Jólvanna…-Hermione durcás arcot vágott

-Komolyan mondom, elmehetnél egy kolostorba szűznek!-röhögte Draco, majd a röhögés köhögésbe ment át, ugyanis Hermione-nemtetszésének ily módon hangot adva- a szó szoros értelmében az orra alá dörgölte a tollseprűjét. Malfoy pedig, lévén, hogy kissé allergiás volt a porra, felváltva tüsszögött, köhögött és fulladozott. Miután sikerült levegőhöz jutnia, dühös képpel nézte a lányt, amint az asztalon támaszkodott az elfolytott nevetés fájdalmaitól görnyedezve.

-Elég már, nevesd el magad nyugottan!-durcáskodott a mardekáros, majd hirtelen ötlettel elkezdte csiklandozni a lányt a bordái alatt, aki rezzenéstelen arccal nézett rá.

-Nem vagyok csikis-mormogta

-Na ez az, amit nem hiszek el-vigyorgott Draco-Mindenki csikis valahol… de megpróbálhatok mást is…

Azzal furcsa mozdulatsort végzett a lány hátán és vállain, mire az hevesen megborzongott.

-Jézus! Ez mi a fene volt?!-kérdezte Hermione értetlenkedve

-Blaise tanította…-vonta meg a vállát Draco a mardekár másik szívtiprójára utalva.

-Ne csináld többet légyszives…-kérlelte a Granger-lány boci szemekkel

-Jó, de ne nézz így rám, olyan vagy, mint Lüke Lovegood…

-LUNA Lovegood-javította ki a lány-Na, dolgozzunk, mert sosem érnük a végére…

Draco most az egyszer eleget tett a lány kéréseének, és szorgalmasan nekilátott a könyvek leporolásának….

*

Majdnem egy hét telt el a büntetés kezdete óta. A két diák már a fél könyvtárat átporolgatta. Madam Cvikker többé-kevésbé elégedett volt velük. Gyorsan és hatásosan dolgoztak, viszon a veszekedésüktől volt hangos a könyvtár nap mint nap.

Most volt az utolsó nap a büntiből. A két diák éppen a Madam Cvikkertől kapott jutalmat-vagyis egy-egy kosró vajsört-kortyolgatta a könyvtár tiltott részében, ugyanis már itt tartottak a porolásban. Közben egy árva szó sem esett közöttünk. Hermione végzett előbb az ivással, és lehajolt, hogy leporoljon egy, a legalsó polcon található könyvet.

Draco egy ideig nézte a lányt, majd elismerően füttyentett.

-Wow Granger, nem is tudtam, hogy tangát hordasz…-hümmögte

A lány erre paprikavörös fejjel szembefordult a mardekárossal, és dühösen lecsapott egy könyvet az asztalára.

-Tessék, találtam neked esti olvasmányt!-sziszegte

Malfoy szemügyre vette a könyvet. Fushaz Ëëletedërt: Válogatott muglikínzási módszerek halálfalóknak, állt a vastag fekete könyvön vérvörös betűkkel. A fiút úgy öntötte el a harag, mint a víz a folyó árterét tavasszal.

-EBBŐL ELÉG GRANGER! MIT KÉPZELSZ, MI VAGYOK ÉN????-ordította magából kikelve-Diffindo!

A bűbáj leszakította a griffendéles lány szoknyáját és blúzának az alját, aki erre velőtrázóan felsikoltott.

-Az isten áldja meg, mi folyik itt már megint?!-kiabálta Madam Cvikker, azon a héten már sokadszorra-Elegem van belőle, indulás Dumledore-hoz!

A két fiatal megsemmisülten, remegve ballagott a könyvtárosnő nyomában. Draco a dühtől remegett, Hermione pedig a hidegtől és a félelemtől, ami az egész tetsét átjárta.

-Bűvös Bizsere!-mondta a jelszót Madam Cvikker a kőszörnynek, és felterelte a diákokat a csigalépcsőre, ami az igazgatói szobába terelte őket. Bekopogott a roppant bejárati ajtón, ami engedelmesen kitárult, és beterelte a bűnösöket.

Dumbeldore professzor kíváncsian felpillantott a papírmunkájából, és amikor meglátta Hermione hiányos öltözékét, megelpetten elmosolyodott.

-Mi történt magával, Miss Granger? Mr. Malfoy csak nem próbálta megerőszakolni?

Hermione erősen elvörösödött, megrázta a fejét, és a padlót fixírozva oldalfelé araszolt, ily módon próbálva minél távolabb kerülni az ingerültségtől remegő mardekáros évfolyamtársától.

A könyvtárosnő elmesélte, mit is művelt a két diák szinte minden nap a könyvtárban, Hermione torkában pedig egyre inkább nőt a gombóc. Egyre inkább úgy érezte, hogy menten elsírja magát.

Az idős igazgató érdeklődve hallgatta Madam Cvikker monológját, majd miután a könyvtári alaklmazott befejezte a mesélést, elgondolkozva járatta égszinkék szemeit Draco és Hermione között.

-Úgy gondolom-kezdett bele-hogy ha Mr. Malfoy és Miss Granger ennyire „kedvelik” egymást, akkor némi kúrálásra lenne szükségük. És a gyógyírt csak egymában találják meg… Ezért mindketten átköltöznek a déli szárny hatos tornyába.-azzal megpoccintette a pálcáját-A csomagjaikat átszállítottam. Kellemes estét!

Draco és Hermoine úgy meredtek egymásra, mintha kísétteteket látnának.

-Ó, és Miss Granger… Így nem mászkálhat, még megfázik itt nekem!-az öreg professzor egy nagy vörös köpenyt varázsolt elő, és a lány kezébe nyomta-Takarózzon bele, jó meleg!

A giffendéles lány bólinott, és maga köré csavarta a finom karmazsinvörös anyagot.

Gönyörű trillázó hang hallatszott. A szobában tartozkodó mind a négy személy felkapta a fejét. A sarokban egy arany ülőrúdon ott ült Dumbledore gyönyörű főnixe, Fawkes.

-Ó, és majd elfelejtettem! Fawkes elkísér titeket, és figyelni is fog, hogy nem csináltok-e valami bajt. A jelszó „összetartás”, ne feledjétek el!

A két diák bólinott, és kisétáltak az igazgatói szobából. Hosszú folyosókon és magas lépcsőkön keresztül követték a  madarat, amelynek a tollai mintha izzottak volna a félhomályban.

Végül nagy sokára megérkeztek a díszesre faragott nagy fenyőfa ajtó elé, amin azomban se kilincs, se kulcsjuk nem volt.

-Összetartás-morogta Draco, de az ajtón csak nem jelent meg a kilincs

-Összetartás!-próbálkozott Hermione is, kicsit fennahangon, de még mindig nem történt semmi.

Ekkor olyan történt, amire egyikőjük sem számított. Egy gyöngyházfényű, gyönyörű nő szelleme lebegett ki a szobából.

-Nem tudtok bejönni kedveskéim?-kérdezte

-Sajnos nem…-csóválta a fejét Hermione- Meg tetszik mondani, hogy lehet bejutni a szobába?

-Természetesen!-bólogatott a nő-Hiszen egykor én is itt laktam…

-Itt lakott?! De hát… akkor maga…

-Hollóhát Hedvig a nevem, örülök!-nyújtott kezet a hölgy, majd a homlokára csapott-Áááá mindig elfelejtem, hogy nincs testem… Szóval úgy juttok be…

-Mi a helyzet Hedvig drágám?-hajolt ki egy markáns arcú varázsló az ajtón.

-Semmi Malazár… Új lakói vannak a lakásunknak!

-Áááá. Értem, és nem tudnak bejönni?

-Nem…

-Elmondanák, hogy jutunk be, mert kezdek átfagyni!-szólalt meg Draco kissé ingerülten

-Ó persze kincsem! Fogjátok meg egymás kezét, tegyétek a kezeteket a rózsára, és egyszerre mondjátok ki a jelszót!-mosolygott kedvesen Hedvig-Malazár drágám, gyere ki az ajtóból, úgy nem fog menni!

-Jövööök!-mondta a varázsló, és egy pillanat alatt szerelme mellett termett

Hermione és Draco vonakodva bár, de megfogták egymás kezét, és a másik kezüket az ajtóra faragott rózsára tették.

-Összetartás!-mondták teljesen ugyanakkor.

Semmi sem történt.

-Mi a fene ez?! Megfogtam ennek a sárvérűnek a kezét, a jelszót is kimondtam, miért nem jelenik meg az a tetves kilincs?!-hőborgött Draco

-Kedveskéim, ti nem kedvelitek egymást?-kérdezte Hedvig

-Hogy kedvelhetnék?-szólt közbe Mardekár-Egy sárvérű és egy mardekáros hogy kedvelhetnék egymást?

-Malazár, hallagss!-intette le a nő, majd újra a két diákhoz fordult-Csak úgy juthattok be, ha nem éreztek gyűlöletet egymás után!

-Remek, akkor örökre itt fogunk ácsorogni! Ráadásul a csomagjaink is bent vannak!-nyögte Hermione, és leroskadt a fal tövébe.

-Én CSAK gyűlöletet vagyok képes érezni ez iránt a mocskos sárvérű iránt!-mondta gőgösen Draco.

PAFF!!! A mardekáros srác a fal tövében landolt sajgó fejjel, ugyanis Hermione kirántotta alóla a bokáját.

-Ne merészelj mégegyszer sárvérűnek nevezni te görény!-sziszegte a fiú arcába  

-Reménytelen…-csóválta a fejét Hedvig-Csak van olyan pillanat az életetekben, amikor nem gyűlöltétek egymást!

A két fiatal megrázta a fejét.

-Ne csacsiskodjatok már!-legyintett Mardekár Malazár-Arthur, a könyvtári óra szelleme mesélte, hogy két diák önfeledten nevetgélt a könyvtárosnő nevén és egymáson. Egy göndör barnahajú lányt és egy hosszú szőke hajú fiút említett. Rátok illik a leírás, ne mondjátok, hogy akkor, amikor ött nevetgéltetek, akkor utáltátok egymást!

Draco és Hermione egymásra nézett, és mindketten akaratlanul is elmosolyodtak a bolondos éjszaka emlékén.

-Na látjátok!-csapta össze szellemtenyerét Hedvig kacagva-Csak koncentráljatok arra az estére, és akkor biztosan sikerül majd!

Erre a diákok már magabiztosabban álltak fel, mindennemű undor nélkül fogták meg egymás kezét, tették a tenyerüket a rózsára, és ugyanabban az ezredmásodpercben mondták ki a jelszót:

-Összetartás!

A fenyőajtón megjelent egy száradt rózsalevél formájú ezüst kilincs. Draco lenyomta a kilincset, és beléptek a bálterem nagyságú helyiségbe. Mindkettejük arcán kételkedő fintor futott át. A helyiség egykoron valóban gyönyörű lehetett, de az idők folyamán rémesen lepusztult. Az ablakok kitörtek, a valaha valószínűleg fehér márvány padlózat most szürke volt a rárakódott évszázados porrétegtől és levelek tömkelegétől. A kandalló üresen ásított, az előtte lévő üvegasztal lapja a szoldálatot felmondva több darabban hevert a befeketedett, ezüst kígyót mintázó lábak között. Az azúrkék bőr ülőgarnitúra sok helyen el volt szakadva, a kanapé pedig még össze is rogyott a saját súlya alatt. Öt ajtó nyílt a teremből, abból háromnak be volt szakadva az ajtaja. A hatalmas, kitört panorámaablak mögött összetört korlátú, insabil állapotban lévő széles erkély húzódott, és kb. a torony kerületének a felénél átváltott egy kiszáradt függőkertbe.

-Te jóóóóó isten…-motyogta Hermione, és hozzáért az egyetlen, még épen maradt ablakohoz, ami az érintésére nyomban összeomlott, rémült sikításra késztetve a lányt.

Draco egy pillanat alatt ott termett mellette.

-Jól vagy?-kérdezte-Nem vágtad meg magad?

-N-nem, köszi, jól vagyok…-hebegte a hirtelenjött kedvesség hatására Hermione

-Elég lepukkant egy hely ez… még jó, hogy péntek van, gyere, alakítsuk át!

-Jó, de előbb nézzünk körül!-javasolta a lány, és Dracót karon ragadva elindult a legközelebb ajtó felé. Mint kiderült, az lehetett Mardekár szobája, legalábbis a megfakult zöld-ezüst berendezésből erre lehetett következtetni.

A következő ajtó egy nagy, medencés fürdőbe vezetett, ami valaha bézs színben pompázhatott, mostanra már koszosan, szürkén ásított.

Mellette egy kisebb szoba volt, amit egyetlen nagy baldachinos franciaágy foglalt el. Draco és Hermione magában eldöntötte, hogy ide aztán be nem jönnek együtt!

Amellett a konyhát találták, a amaga lerobbant állapotában, de meglepetésükre az egyetlen ép tárgy a szobában egy mágikus hűtőszekrény volt.

A következő szoba egy kisebb wc volt, ami „ellenállhatatlan” szagot árasztott magábó. Hőseink undorodva nyitottak be a következő szobába, ami kizárásos alapon, és a fakó kék-fekete berendezés alapján csakis Hedvig szobája lehetett.

-Najó, ugorjunk neki!-csapta össze a tenyerét Draco

-Várj, előbb veszek fel valami ruhaszerűt!-szólt Hermione pironkodva, és találomra kikapott egy nadrágot a ládájából, majd bevonult Hedvig szobájába.

Miután átöltözött, Malfoy-jal nekiláttak rendbehozni újdonsült lakosztályukat. Előszöris helyreáították az ablakokat, majd begyújtottak a kandallóba. Mikor már a tűz vöröses, meleg fénye és vidám pattogása töltötte be a lakást, csak akkor kezdtek hozzá a munkához. Amíg Hermione feltakarította a padlót és helyreálította a foteleket, az asztalt és a kanapét, valamint rendbetette a konyhát, addig Draco a szobákat és a wc-t hozta rendbe. A fürdőt, a kertet és az erkéályt már közösen restaurálták. Több, mint öt óra kemény munka után fáradtan rogytak le az imáár krémszínben tündöklő fotelekre. Megbeszélték, hogy a lakás egyik közös részét sem alakítják egyik ház színére sem, csak a fürdő lett halványkék, meg a szobákat alakították ízlés szerint. Dracoé zöld-fekete-ezüst lett, Hermionéé vörös-fehér-arany.

Miután készen lettek az átalakításokkal, a helyiség rögtön otthonosabb és hívogatóbb lett.

-Remek munka!-Hermione úgy tapsolt és ugrándzott, mint egy kislány.

-Valami még hiányzik…-Draco gondterhelt arcot vágott, majd felderült az arca-Megvan! Azzal elkezdett kotorászni a ládájában, és némi keresgélés után felmutatott egy marék magot. Kiment a függőkertbe, és szétszórta őket, majd egy gyors bűbáj elvégzése után elégedetten fordult hátra, ahol Hermione már javában tátotta a száját.

A kis függőkertben ugyanis soha nem látott gyönyörű rózsák virítottak. Fényes, méregzöld száron elképesztő szépségű, csillámos ezüst és arany, bódító illatú rózsafejek díszelegtek.

-Hűűű, de szép!-ámuldozott a lány, és megszimatolt egy aranyszínű példányt-És milyen jó illata van!

-Szagold meg az ezüstöt is, annak is más illata van!-mondta a mardekáros srác, miközben mélyet szippantott az általa említett virágból.

Alaposan megszimatolgatták a virágokat, és nyugovóra térek a saját szobájukban. Másnap pedig már egy új fajta élet hajnalára ébredtek föl…