-Kisasszony, ébredjen! A testvérei és az úrnő már várják önt!

Nagyot ásítottam, megdörzsöltem a szemem, és fölültem. Az ágyam mellett Marie állt, a házimanónk.

-Marie, tegezz! Ez az önözés nagyon idegesítő, ha az ember lánya a 15. évében jár még csak…

-Ó, nem kisasszony! Marie nem tegezheti Laura kisasszonyt, mert Hedvig úrnő megbünteti!

-Jesszus, micsoda dilinyós egy család…-morogtam, miközben a gardróbban turkáltam valami felvehető cucc után- Még szerencse, hogy apám már meghalt… Mondjuk anya is eléggé rigolyás…

Némi keresgélés után magamra kaptam egy csőszárú farmert, egy kék topot, és egy tornacsukát. Majd a tükör elé álltam.

 Egy hófehér bőrű, kócos, hullámos ezüstfehér hajú lány nézett vissza rám álmos, indigókék szemeivel. Gyorsan felkaptam egy hajkefét, kifésültem a hajam, és egy bűbájjal lófarokba kötöttem, majd lerohantam a lépcsőn.

Csúszva érkeztem az étkezőajtóhoz, besiettem rajta, és lehuppantam Leopold és Lucius közé.

-Jó reggelt! Bocsi a késésért, kicsit elaludtam.

-Semm baj hugi! Az a lényeg, hogy itt vagy!-mosolygott Leo, és egy puszit nyomott az arcomra.

Ő volt a középső testvér, pont Lucius és köztem született. Tejfölszőke haját tüsire zselézve hordta, az öltözködése pedig ugyan olyan szedett-vedett volt, mint az enyém:tornacsuka, szakadt gatya, és egy vajszínű póló. Ő, bátyánkkal ellentétben folyton mosolygott, ezüstszürke szemeiben pedig pajkos csillogás ült.

Luc lecsapta az újságot, amit éppen olvasott (Reggeli Próféta) és gúnyosan elmosolyodott:

-Nolám, megérkezett a másik bajkeverő áruló? Istenem, bárcsak egyke lennék!

-Neked is jó reggelt, Lucius-morogtam, miközben müzlit öntöttem a tálamba-Kösz ezt a kedves ébresztést! Nagyon jó kezdés, ha a testvéred, a képedbe morogja, hogy áruló vagy! Leo passzold ide a tejcit!

-Ne is törődj vele Laura!-vágott hátba Leopold-Luc ma mogorva kedvében van!

-Mikor nincs?-kérdeztem vissza nevetve

-Igaz is! Ez mindig morog, kíváncsi vagyok, milyen lesz öreg korára!

-Jesszumpepi!-tettettem ijedtséget-Nem szeretnék akkor a családjába tartozni!

-Már nem tartozol oda, nyugodj meg-mosolygott hűvösen Lucius

-Dehhogynem-sóhajtottam-Sajnos…

-Hali! És velem mi lesz?-integetett az orrom előtt Leo-Nehogy azt mondd, hogy engem is utálsz, mert akkor feldobom a bakancsom!

-Azt ne csináld!-löktem vállba, majd gúnyos, hűvös hangon folytattam, Luciust parodizálva-Te kellessz nekem, talán még használható vagy valamire…

-Jézus!-kapott a szívéhez Leopold-Ne csináld ezt, elég egy Luc is a családba! Hello anya!

A köszönés az éppen belépő édesanyánkhoz szólt. Ő elmosolyodott, és visszaintett kisebbik fiának, majd leült az asztal másik felére, velem szemben.

 Anyámat mindig is tiszteltem, nézetei ellenére. Egyrészt nagyon szép asszony volt, derékig érő, mézszőke hajával, nagy azúrkék szemeivel, és természetellenesen fehér bőrével.

Ezt a tulajdonságomat is tőle örököltem.

Másrészt pedig apám elnyomása alatt is töretlenül szerette három gyermekét: Lucius Dominic Malfoy-t, Leopold Andre Malfoy-t, és engem, Laura Arwens Moont, eredeti nevén Laura Arwens Malfoyt.

Harmadrészt, mert rettentő okos és szorgalmas nő volt. Amióta az eszemet tudom, mindig arra tanított, hogy az egy dolog, ha egy nő csúnya, a kinézet nem érdekel senkit, viszon azt az asszonyt, aki mindemellett buta és lusta is, senki sem fogja elvenni. Mindig tanított és nevelt, soha sem hagyta, hogy unatkozzak.

Negyedrészt, mert Hedvig Dark feltétel nélkül elfogadta a döntéseimet, hagyta, hogy a saját lábamon áljak, szabadjára engedett.

Egyszóval, mélységes tiszteletet éreztem az édesanyám iránt, ami szerintem teljesen természetes, ha az ember lányának ilyen anyja van.

Ekkor egy levelet nyújtott át nekem.

-Ez valószínüleg attól a kis barátnődtől jött, akinél vendégeskedtél-mosolygott-Nem tudom, csak azt olvastam el, hogy neked érkezett!

Átvettem a levelet, amin barátnőm jellegzetes betűivel a következő címzés állt:

Laura Arwens Moon-Malfoy

Surrie

Malfoy kúria

-Hogy is hívják azt a lányt?-kérdezte anya, miközben megvajazott magának egy piritóst

-Lily-feletem-Lily Evans

-Mocskos sárvérű…-morogta olyan halkan az orra alatt Lucius, hogy senki sem hallotta

Rajtam kívül. Mert kedves olvasó, jobb, ha most tudod, hogy nem vagyok emberi lény. Energiaszalamandra vagyok, az egyik legerősebb mitológiai lény. A másik a farkasdémon, de ez most más történet… Az elemem a tűz, de ez is egy másik sztori.

Lényeg ami lényeg, hogy a hallásom nagyon éles. Úgyhogy meghallottam Lucius morgását is. Ránéztem, és ő is rámemelte üres, ezüstszürke szemeit. Belenézett a szemembe…

És itt követte el az első hibát.

Rákoncentráltam, és olyan erős  mentális hullámokat küldtem felé, hogy bátyám felordított fájdalmában.

-Laura!-sikoltott fel anyám-Mit művelsz kislányom?!

A tekintetemmel még mindig fogvatartottam Luciust, és most az egyszer nem figyeltem édesanyám szavára.

-Soha…-sziszegtem-Soha ne merészeld gúnyolni Lily Evans-öt, te aljas féreg!

Felemelkedtem, ő pedig lefordult a székről, a kínjai pedig szemlátomást egyre fokozódtak.

-Tudd meg, Lucius, hogy Lily sokkal többet ér, mint belőled ezer! Ő egy jólelkű, segítőkész lány, veled szemben! Te csak egy aljas halálfaló vagy, egy szívtelen gyilkológép, egy mocskos gyilkos!!!

Bátyám nem bírta tovább. Feladta a harcot, és elájult.

-Laura Arwens Malfoy! Mit képzelsz, mit csinálsz kislányom?!?!?!?!?!!?!?!?-sikította magából kikelve anya

-Megérdemelte-morogtam, és belerúgtam az ájult fiúba-Aljas féreg…

-Takarodj a szobádba!!!-ordította anya-Meg ne lássalak mégegyszer idelent, mert azt nagyon megbánod!

Elfintorodtam, és felteleportáltam a szobámba.

-„Pokolba Luciussal!”-gondoltam magamban-„Mindig fehúz, pedig nagyonis jól tudja, hogy gyűlölöm, ha Lilyt vagy akármelyik másik barátomat gúnyolja!”

Elöntött a bűntudat.

-„Azért eléggé csúnyán elbántam vele… A mentális agyhullámzavarás a legerősebb passziv támadásom”

Lépteket és hallottam. Óvatosan kikukucskáltam az ajtón. Láttam, ahogy anyám az ájult Luciust lebegtette be a szobájába, levarázsolta az ágyra, egy puszit nyomott a homlokára, és bezárta maga után az ajtót.

Sóhajtottam, és beteleportáltam az idősebbik bátyám szobájába.

Lucius még így, ájultan is gyönyörű látványt nyújtott. Fekete talárja, mely éles kontrasztban állt bőre és haja színével, most szétterült körülötte, mint egy halott madár szárnya. Ezüstös, halványszőke haja kócosan terült el feje alatt. Sápadt bőre az arcán kipirosodott, a homlokán verejtékcseppek folytak végig.

Leültem az ágya szélére, és megszorítottam a kezét. Olyan forró volt, mintha bátyámat influenza kínozná.

Egyszer csak a hosszú, vékony ujjak megszorították a kezem, és Lucius kinyitotta ezüstösszürke szemét.

-Lucius!-ráborultam a mellkasára, és átöleltem a derekát-Bocsáss meg, kérlek! Feldühödtem, nem akartam, hogy ennyire fájjon neked! Annyira bűntudatom van!

-Nemsemmi egy kínzás volt!-suttogta rekedten, erőtlenül-Ez rosszabb, mint a Curcio… De ha tényleg nem akartad, akkor most az egyszer megbocsáltok!

Beletúrt a hajamba, én pedig belemosolyogtam a mellkasába.

-Kis kegyetlen!-nevettem, és homlokon csókoltam. Az ajkam pont ott érintette láztól égő homlokát, ahol nemrég anyánké-Csak egy dolgot tudok tenni, hogy felépülj! Remélem nem nyit ránk senki, még azt hiszi, fajtalakodom veled! Vállalod!

-Vállalom!

Vettem egy nagy levegőt, és megcsókoltam Luciust. Ne gondoljatok semmi rosszta, a szalamandráknál ez egy általános energiaátadási művelet. Mégis furcsa volt a tulajdon bátyámmal csókolózni. Lily azt mesélte, hogy a Roxfortban nagy szívtiprónak számít, és egy csókjáért esedezik a fele lánynépség. Szó mi szó, ha nem lenne a bátyám, hát… ebbe most ne menjünk bele. Eltávolodtam tőle. Az arca már a régi, sápadt fehér fényében tündökölt, és a szeme sem csillogott többé a lázálmok szörnyű emlékétől, hanem üresen tátongó szakadékként nézett rám.

-Hrr, nem vagy semmi hugicsek!-vigyorgott gúnyosan-Ha nem a hugom lennél…

Felnevettem.

-Szinte ugyanezt gondoltam fél perccel ezelőtt! Na, mentem a dolgomra, pápá!-megint homlokon pusziltam, és az ajtóból még rákacsintottam egyet. Ő meg csak a megszokott hűvös mosolyával nézett rám.

-„Mennyit fogom ezévben látni még ezt a mosolyt!”-gondoltam magamban. Tavaly voltam negyedéves a Sanders Szalamandaképző és Továbbképző Szakiskola Aurorképző Szakán, és most fogok menni a Roxfortba, ahol Lepold tanul hatodikosként, Lucius pedig hetedikesként. Én ötödikes leszek. Remélem a Griffendélbe kerülök, mint Leo, és legjobb barátnőm Lily. Semmi kedvem Luciushoz menni a Mardekárba…