A nap vöröses fénye elárasztotta az egész Konohát. A falu még csak most ébredezett, lévén reggel hét óra volt, de a hetes csapat már a városkapuban ácsorgott, ugyanis krónikus későként számon tartott sensei-ük, Kakashi iderendelte őket.
Nagysokára befutott a kócos hajú jounin is, és szokásához híven arra hivatkozott, hogy „eltévedt a élet útjain”… Na persze, jó mese az elalvásra…
Kakashi úgy tűnt, mondani akart valamit, de a városkapu felől érkező, hirtelen kitört és igen heves veszekedés hangjai a torkára forrasztották a szót.
-Nézzük meg mi a baj-legyintett végül, és csapatával a nyomában a kapuhoz igyekezett
-Értse meg kisasszony, nem engedhetjük be!- csóválta a fejét a kapuőr, és szemrehányó pillantást vetett az előtte álló utazóra. A lány nem lehetett sokkal idősebb Narutoéknál. Piros-fehér papnői ruha volt rajta, fenék alá érő koromszín haja egy vérvörös szalaggal volt összekötve, fekete szeme láttán Naruto akaratlanul is Sasukéra nézett, aki ugyan ilyen koromszín írisszel rendelkezett, a vendég porcelánfehér bőre viszont Nejit jutatta az eszébe…
-De hát Buddhára, Konohai lakos vagyok, itt van az útlevelem is!- reklamált a fiatal
-Sajnálom, de nem engedhetünk be senkit, aki esetleg veszélyes lehet…
-Miért lenne veszélyes egy miko?- tette csípőre a kezét a lány
-Engedjék be, ismerem őt, semmit nem árthatna!- szólt közbe hirtelen Kakashi, ezzel rendesen meglepvén mint csapatát, mind a veszekedőket.
-Ha maga mondja…-sóhajtott az őr, és utat engedett a mikonak, aki mindenki legnagyobb meghökkenésére a jounin nyakába ugrott
-Kakashi-sensei! De jó újra látni magát!
-Ayu!- veregette meg nevetve Kakshi a lány hátát - Látom vissza jöttél!
-Igen, de csak egy hétre-mosolygott a vendég
-Na, mutasd a nyelved!
A lány kinyújtotta szép, rózsaszín nyelvét, mire Kakashi megint elnevette magát.
-Már nem is látszik a sebhely…
-De nem ám! Na, elmentem! Viszlát, Kakashi-sensei!
-Viszlát Ayumi-chan! - intett a férfi a látogatónak
A hetes csapat rögvest nekiesett a jouninnak.
-Ki ez a lány? He? He??- pattogott Naruto
-Miért nézte meg a nyelvét?- ugrált Sakura is
-Honnan ismeri?- kérdezett közbe Sasuke
-Nyugalom, nyugalom!- intette le tanítványait Kakashi – Ayu majdnem a tanítványom lett, elég sokat tudok róla, de ha igazán sokat akartok hallani felőle, akkor kérdezzétek…
-Hééé, kit látnak szemeim, csak nem Neji-san?- szakította félbe mondanivalóját Ayumi kiáltása.
A kérdést rögtön egy kunaieső követte, ami módszeresen, a ruhájánál fogva odaszegezte az éppen arrafelé baktató Hyuuga Nejit a mögötte terpeszkedő évszázados fa törzséhez.
-…Nejit…-fejezte be Kakashi sóhajva a modanivalóját, és újra Ayumi felé fordította tekintetét.
A fiatal miko egy gúnyos mosoly kíséretében odasétált a kiszolgáltatott helyzetbe hozott fiúhoz.
-Neji-san, de lomha lettél!- csóválta a fejét –Régen legalább egy párat ki tudtál védeni a 35 kunai közül, most pedig egyet sem! Micsoda eredmény, micsoda eredmény…
-Ne gúnyolódj Ayu-san!- mosolygott megvetően Neji - Nem tudsz számolni! Most 40-nel céloztál meg…
-5 ide vagy oda, nem tök mindegy? - vonta meg a vállát Ayumi – Ígyis-úgyis olyan vagy, mint akit kereszre feszítettek… Hoppá!
Lee ugyanis megpróbálta megrúgni a lányt, aki villámgyorsan elhajolt a támadás elől, és reflexszerűen behúzott egyet a fiúnak, aki elterült a földön.
-Ejnye, ejnye, egy lányt még egy szál virággal sem illendő megsuhintani, nem hogy megrúgni!- lengette mutatóujját Ayu – Micsoda dolog ez, kéremszépen?
-Érdekes módon nekem azt is hagytad, sőt kértél rá, hogy suhintsalak meg egy kantanával… Hogy is van ez?- vigyorgott gúnyosan Neji
-Fogd be a csőröd, madárkám, te egy egészen más téma vagy!- legyintett Ayumi
-Neji, miért nem próbálsz szabadulni?- kérdezte kétségbeesetten Tenten- Hiszen ezek csak kunaik!
-Tenten, nézd csak meg őket jobban!- biccentette félre a fejét a kérdezett – Mindegyik nagyon éles, majdnem tövig van a fában, és Ayu direkt a ruháim varrását találta el, vagyis ha megpróbálok szabadulni, akkor minden göncöm leszakad rólam…Szóval maradok, és Ayumi éget le, vagy szabadulok, és magamat égetem… Patthelyzet.
-Pontosan-vigyorgott Ayu, és közben végighúzta a mutatóujját az egyik fegyveren. A penge felsértette a bőrét, és a sebből kibuggyant a vér- Bírnám, ha megpróbálnál szabadulni…
-Egyszer már igazán letéphetnéd rólam a ruhát a saját kezeddel is…- felelt Neji ugyanolyan arckifejezéssel, mint a lányé
-Emlékezz, már megtettem-sóhajtotta Ayumi, és a saját vérével pirosra színezte a fiú ajkát, aki ezt csak mosolyogva tűrte. Majd kis gondolkozás után a lány elkezdett európai C betűket rajzolgatni Neji arcára, aki ezt is bírta, de egy idő után kibukott belőle a kérdés:
-Mégis mi a frászt csinálsz?
-Becézlek- nevetett Ayu, és zavartanul folytatta tevékenységét
-Fárasztó poénjaid vannak, tudod?- kacagott fel a fiú- Élvezed?
-Még szép! Olyan szép bőröd van, hogy legszívesebben lenyúznám rólad!
-Te egész lényedben olyan szép vagy, hogy szívesen kibeleznélek, kitömnélek, és beállítanálak a szobámba, hogy egész nap nézhesselek!
-Kösz a bókot, de nem akarom molytápként végezni!- csóválta a fejét Ayumi
-Leszednél innen végre? – váltott át türelmetlen üzemmódba Neji- Ha rámszárad a véred, akkor Ayumi-szagom lesz…
-Kikérem magamnak, nekem nem szagom van, hanem illatom!- húzta fel az orrát a lány
-Jó, akkor illatod van, csak szedd már ki a ruhámból a kunaikat!
Ayumi még mindig szemrehányóan bámult a kiszögezett fiúra, majd egy kis idő múlva megszólalt:
-Mi a varázsszó, Neji drágám?
A fiú felsóhajtott, és unott hangon újrakezdte a mondnandóját:
-Kérlek szépen, Ayumi, nem szednéd ki véletlenül a kunaikat a ruhámból? Légyszíííí…
-Így már mindjárt más!- nevetett a lány, és szépen egyesével elkezdte leszedegetni fegyvereit. Úgy tíz perc múlva Neji már szabad volt, Ayu pedig az utolsó kunait is visszatette a táskájába.
-Köszönöm-dörzsölte a fiú a nyakát - Leszokhatnál végre erről a dobálósdiról…
-Minek? Még jól jöhet!- biccentett Ayumi- Aj, majd elfelejtettem! 4-kor itt találkozunk, és séta!
Azzal elsétált, magára hagyva a döbbent csapatokat, a mosolygó Kakashit, és az arcát törölgető Nejit.
-Neji, ki volt ez a lány, és mi köze hozzád?- kérdezte pislogva Lee
-Ó, nem ismered Yakamoto Ayumit, a dobófegyverek mesterét, a ninjaakadémiai tanulóból lett mikot? Pedig elég híres és hírhedt a csaj…-tette karba a kezét Neji- A hozzá fűződő viszonyomról nem kívánok mondani semmit…
-Csak nem?- kuncogott Tenten, és rátámaszkodott a fiú vállára –Neji-kun, te szerelmes vagy Ayumi-sanba?
-Egy frászt- söpörte le a lányt a válláról Neji –Idegesítő pojáca… Menjünk, mert Gai-sensei pipa lesz, ha nem érünk oda időben az edzésre!
Azzal se szó, se beszéd otthagyta csapattársait és villámtempóban elvágtatott valamerre, Lee és Tenten pedig egymásra néztek, megvonták a vállukat, és utána eredtek.
A hetes csapat még mindig meghökkenve állt. Végül Kakashi megelégelte a várakozást, és kicsit megbökte mindhármójuk vállát.
-Na, gyertek, ma csak edzeni fogunk!
A három gyerek bólintott, és követték sensei-üket. Mikor kiértek a gyakorlópályára, és a jounin felült egy oszlop tetejére, rögtön elkezdték kérdésekkel ostromolni. Kakashi eleinte tiltakozott, majd megunván a kérdések áradatát, felkiáltott:
-Jólvanna, elmondok mindent, csak hagyjatok békén!
Naruto, Sasuke és Sakura erre leálltak, és törökülésben az oszlop köré ültek, Kakashi pedig megköszörülte a torkát, és belefogott a mesélésbe…
-Yakamoto Ayumi egy évvel idősebb nálatok, Nejinél csak pár nappal fiatalabb. Árva lány, a szüleit még a kilencfarkú ölte meg így Ayu az akadémia kezdetéig egy árvaházban volt elhelyezve. Amikor megkezdte az iskolát, akkor nekem éppen nem volt csapatom, mert senkit sem akartak hozzám osztani. Ígyhát felültem az osztálytermük ablaka melletti fára, és csendben figyeltem. Nejin rögtön megakadt a szemem, pont az ablak mellett ült, ami nyitva volt, így hallhattam, hogy nem mond semmit. Aztán megérkezett Ayumi, és mintha figyelembe se vette volna a sok helyet, ahol lányok mellé ülhetett volna, megkérdezte Nejit, hogy leülhet e mellé. A srác fölnézett, Ayu pedig egy pillanatra megdermedt a pillantásától, és ez így történt fordítva is. Aztán Neji végül bólintott, Ayumi pedig leült. Már akkor is éreztem, hogy vibrált a levegő kettejük között… Furcsa barátság kezdete volt ez, mert Ayu volt az egyetlen, akit Neji megtűrt maga mellett, és tulajdonképpen ő volt az egyetlen, aki elviselte Ayumit. Egy kicsit döcögősen kezdtek, de a félévre már nagyon jó barátok lettek. Második év vége felé aztán ők is észrevették a vibrálást, és elkezdtek járni. Idili kapcsolat volt, azzal a kis problémával, hogy szinte rendszerszerűen vesztek össze, ilyenkor kiélezett háborút vívtak, mivel mindketten ismerték a másik gyengepontjait. Ayumi például kihasználta Neji szégyenlősségét, és a kunais módszerrel az egész osztály előtt leégette szegény kölyköt, Neji pedig egy egész üveg tintával zuhanyoztatta le Ayut, aki ezután majdnem egy hétig kéken járt iskolába.
De mindig kibékültek, és higgyétek el nekem, a háborús időszakok ellenére nagyon szerették egymást, és ők voltak a legtökéletesebb pár az egész Konohában, márcsak azért is, mert fantasztikus csapatot alkottak. Férfiasan bevallom, miután rájöttek, hogy figyelem minden apró mozdulatukat, és még az első légyottnak is szemtanúja voltam, úgy elvertek, hogy utána három napig nem bírtam lábra állni! De minden jónak végeszakad egyszer. Náluk a geninvizsga hozta meg a változást. Mindketten tökéletesen levizsgáztak, de Neji ugyebár Gai-hoz került, Ayumi pedig hozzám jött volna, ha nem történik az a szerencsétlen baleset…
-Szerencsétlen baleset?- kérdezett vissza pislogva Sakura
-Igen-bólintott Kakashi -A túlélővizsgán véletlenül túl erősen rúgtam állba Ayut, aki elharapta a nyelvét… Villámgyorsan kórházba vittem, egy hajszálon múlt, hogy bele nem halt… A csapattársait pedig visszaküldtem az akadémiára. Ayumit, mivel hogy én okoztam a sérülését, ezért én ápolgattam a lakásomon hetekig. Neji gyakran meglátogatta, de egyszer kijelentette, hogy szakítani akar, de végleg… Ayu teljesen összetört. Ezután az incidens után döntött úgy, hogy mégis mikonak megy. A távozásáig fennmaradó időben velem karvart, amikor elment, az ajtóból visszaintett, hogy ez az egész köztünk semmi sem volt, csak vágy… Egyetértettem vele. Bár vele kapcsolatban az egyetlen vágyam az volt, hogy bárcsak összejönne újra Nejivel…
A beszámolót követően párperces csend állt be, majd a három gyerekből egyszerre törtek elő a kérdések.
-Magával karvart?- hápogott Sakura-13 év van köztük!
-Volt pofája végignézni az első…?!-kiabált Naruto
-Nem bírom elképzelni Nejit, mint szerelmest…-ingatta a fejét Sasuke
-Nem-e? Akkor mutatok róla képet!- azzal Kakashi elővett a mellénye egyik zsebéből egy kis könyvecskét, ki keresett belőle négy képet, és mindenkinek a kezébe nyomott egyet-egyet.
A Naruto kezében lévő képnél Neji egy pajkos kacsintás és egy széles vigyor kíséretében tartotta a karjában a lenge nyári ruhába bújt, szintén mosolygó Ayumit. Sasuke képén a két fiatal a virágzó cseresznyefák alatt ült egy pléden, és Ayu éppen arconpuszilta Nejit. Sakura pirulva nézegette a fotót, amin Neji ugyanannak a virágzó cseresznyefának döntötte Ayumit, ami alatt piknikeztek, és szenvedélyesen csókolóztak. Ezen a képen látszott, hogy később készült, mint amit Sasuke tartott a kezében. Kakashi mosolyogva megfordította a a nála lévő képet, ami ugyan az volt, mint Sakuráé, csak itt a fotós ráközelített a két fiatal arcára, gyönyörűen megmutatva a gyengéd csókot.
-Na, Sasuke, most már el tudod képzelni?- vigyorgott a jounin
-Nem hiszem el, hogy egy olyan alaknak, mint Neji, ilyen érzései is lehetnek!- csóválta megint a fejét a kérdezett.
-Hajaj, de még mennyire, hogy vannak!
-Álljon csak meg a menet!- tartotta fel a tenyerét Naruto- Hogy volt képe végignézni az első…?!
-Áh, hogy az!- Kakashi zavartan megvakarta a tarkóját, majd átváltott álmodozó arcra- Igazság szerint miattuk kezdtem el olvasni az Irány a Paradicsomot, de hiába nyálaztam végig az összes kötetet, sehol sem láttam olyat, mint amikor ők a cseresznyefák alatt, a telihold fényében egymáséi lettek… Külön-külön mindketten szépek, de együtt mágikusan gyönyörűek voltak. Sosem felejtem el…Neji haja ki volt bontva, és tele volt cseresznyevirágszirmokkal, Ayu pedig alatta feküdt. Két hófehér test a telihold fehér fényében… Amikor Neji belépett a mennyország kapuján, felkiáltott, Ayumit pedig szinte azonnal magával rántotta, aki egy elhaló sikollyal tövig mélyesztette a körmeit Neji vállába… Ha megkérdeznétek a srácot, mindent tagadna, de a sebhely még biztosan ott van rajta…
A hetes csapat pirulva nézte a jounint, aki erre észbe kapott, és a szájára szorította a kezét.
-Ezt most nem hallottátok!- mondta erélyesen- Felejtsétek el, mert egyrészt gyerekek vagytok, másrészt meg mert ez Ayumi és Neji személyes ügye, még nekem se kellett volna beleütnöm az orrom!
-De hát még ők is gyerekek, és nem hallották, hanem csinálták…-nézett maga elé Naruto
-Ha lenne eszed és kinéznél legalább úgy, mint Neji, akkor te is már csinálnád, nem csak hallgatnád!- szólta le Sakura
-Huh, ebédidő van, mennyünk enni!- szólt közbe Kakashi-sensei a vitát megelőzvén
*
Négy óra volt. Neji annak a fának támaszkodva várta Ayumit, amihez a lány nemrégiben hozzászögezte. Nem is értette magát, hogy minek jött el, hiszen elméletileg háborúban vannak…
Nem telt bele öt perc, és a lány megérkezett. Ezúttal nem dobált semmit, és a miko-egyenruhából is kibújt. Most azúrkék póló és mélykék nadrág volt rajta, a dereka köré pedig egy háromszög alakú fehér kendőt kötött.
-Üdv, Neji-san!- integetett, majd gyorsabb tempóra váltott, és végül csúszva érkezett meg a fiú mellé
-Üdv, Ayumi-san- biccentett Neji is- Mehetünk?
-Miattam…
Neji rutinosan a karját nyújtotta Ayunak, aki bele is karolt a fiúba. Így mentek is pár métert, amíg a Neji meg nem torpant.
-Mi a baj, Neji-kun?- kérdezte enyhe aggódással a hangjában Ayumi
-Csak azon gondolkozom, hogy miért is találkoztunk, ha elvileg háborúban váltunk el…-dörzsölte meg az állát a fiú
-Mert régen láttalak, és azért hiányoztál-mosolyodott el Ayu, és megsimogatta Neji arcát- Nehéz bevallani, de az utam során volt néhány egyéb szerelmem, de téged kedvellek a legjobban! Te legalább nem nézel át rajtam, amikor haragban vagyunk, hanem ugyanannyit foglalkozol velem, csak passzívan…
-Nem nézek át rajtad? Hmm…-Neji gonoszkásan elmosolyodott, és előhívta a Byakugant
-De fura humorod van!- nevetett Ayumi, és eltakarta a fiú szemét
-Így is tökéletesen látok, vagyis átnézek rajtad!
-Rosszul teszed…-mosolygott hamisan a lány, és becsukta a szemét- Shigennakusume!
Felnyitotta a szemhéját. A szeme már nem a megszokott szénfekete volt, hanem zölden, pupilla nélkül izzott. Neji felordított, eltűntette a Byakugant, és hátat fordított Ayuminak.
-Csak a Shigennakusumét ne, kérlek, csak azt ne, nem akarom elveszíteni az erőmet!
-Shigennakusume?- kérdezte folytott hangon Naruto
A hetes csapat természetesen ott lapult egy bokorban. Kakashi egyedül akart menni, de tanítványai addig könyörögtek, míg a sensei a tökéletes csend fejében magával hozta őket.
-A Shigennakusume is egy doujutsu, ami csak a Yakamoto klánnál jelenik meg. Működését tekintve olyan, mintha a Byakugan és a Sharingan egybe lenne olvasztva benne, de képes egy olyanra is, amire a másik kettő nem: ha belenézel egy Shingennakusuméba, akkor a használója elszívhatja a chakrádat, és a maga javára is hasznosíthatja. Ezt persze lehet kontrolálni, de egy tapasztal Shingennakusume használó akár meg is ölhet egy pillantással, ugyanis a technika a chakra után az életenergiát is kiszívja az illetőből, ezzel megölve őt. Ayumi ilyet még nem tud csinálni, de volt már rá példa, hogy valakit több hetes kórházi ellátásra utalt egy pillantással… Félelmetes...
Eközben Ayumi mosolyogva eltűntette a Shigennakusume-t, és a fiú vállára tette a kezét
-Neji… Bocsika, nem akartalak megijeszteni…-suttogta bűnbánóan
-Pedig sikerült- fintogott a fiú, most már belenézve Ayu újra szénfekete szemébe. Majd mellmagasságban feltartotta a kezeit- Látod? Remegek…
A lány elnevette magát, megszorította Neji enyhén reszkető kezét, és addig fogta, amíg a remegés el nem múlt. Neji ezután elmosolyodott, és összeillesztette Ayumi tenyerét a sajátjával.
-Milyen pici kezed van még mindig!- jegyezte meg
És valóban. Ayumi ujjai vagy másfél ujjperccel rövidebbek voltak Nejiénél, és a tenyere is ennek arányában kisebb volt.
-Jólvanna, kicsi vagyok, pici lánynak picik a kezei…-pirult el egy kicsit Ayu, majd dacosan felszegte a fejét- Megyünk, vagy estig itt kíván ácsorogni Mr. Hűdenagyvagyok?
A fiú elfintorodott, majd szó nélkül ott hagyta Ayumit, aki egy rövid ideig meghökkenve bámult rá, aztán utánaeredt.
Egész délután a falut járták, és szinte az összes csapattal találkoztak. Alkonyatkor végül megálltak egy parkban.
-Neji?
-Hm?
-Mondd, én felejthető vagyok? Vagy csak nem elég feltűnő?
-Felejthetetlen vagy és feltűnő- csóválta a fejét a Neji- De miért kérdezed?
-Mert a drága szomszédúr nem ismert meg!- kuncogott Ayumi
-Szomszédúr?- pislogott a fiú értetlenül
-Sasuke!- felelt most már leplezetlen vidámsággal a lány. A bokorban a hetes csapat egy emberként nézett Sasukéra, aki megvonta a vállát- A szembeszomszédom… nem értem, miért nem ismert fel, egy csomószor intettem neki, de a vége mindig az epés „Köszönni luxus?” megjegyzés lett, mert vissza nem köszönt….
-Akkor nem vett észre, te butus…-mosolygott Neji
-Az lehetséges…-vonta meg a vállát Ayumi.
Csend következett. Ayu elbámult a messzi horizontra. Hosszú, fekete haját és a derekára kötött fehér kendőt felkapta a szél, akárcsak Neji laza lófarokba kötött, sötétbarna haját is. A hegyek mögé lebukó nap vöröses-narancs fénye minden apró vonást kirajzolt az arcukon. A jelenet olyan volt, mint egy gyönyörű festmény.
Végül a fiú törte meg a hallgatást:
-Emlékszel még a régi helyünkre?- fordult Ayumihoz somolyogva.
-Még szép!- bólogatott hevesen a lány- Aki utolsónak ér oda, az egy sülthal!
Azzal nevetve elsuhant, Neji pedig rohamtempóban utána. Ayumi kecses, könnyed mozgása mellet olybá tűnt, mintha Neji elefántcsorda módjára trappolna mellette. Fej-fej mellett haladtak szinte utolérhetetlen sebességgel, a csapat is csak nagy nehezen tudta tartani velük a lépést.
Végül egy cseresznyefa ligetbe érkeztek. A fák éppen most virágzottak, mindent halványrózsaszín szirmokkal beborítva. A két fiatal egy fa előtt fékezett le.
-Huh, döntetlen- lihegte Neji, majd elnevette magát- Hú, régen versenyeztem már ilyen jót!
-Pedig régebben mindig versenyeztünk idáig, emlékszel?- kacagott Ayumi- És mindig kitaláltunk valami jó szivatós tétet! Istenem, imádtam!
-Én is! Most akkor mindketten szívunk?
-Igen! Mindketten megfulladunk!- nevetett a lány, és lezuttyant a fa tövébe-Buddhára, nem kapok levegőt…
-Talán vegyél, és nem dumálj annyit!- gúnyolódott Neji, és elhelyezkedett Ayumi mellett a földön
-Jól láttam, Neji nevetett?- szegezte a kérdést Kakashinak Naruto
-Ayu minden érzést ki tud hozni belőle-mosolygott a Jounin- Mellette Neji nevet, sír, dühöng, szeret, csalódik, örül… Az a lány képes meglágyítani a szívét…
-Eddig még sosem láttam igazából nevetni vagy mosolyogni, maximum gúnyosan, dühöngeni még csak-csak, de sírni vagy szeretni…Nem tudom elképzelni-csóválta a fejét Sakura
-Na, most már kapok levegőt…-állapította meg Ayumi, és hátradöntötte a fejét- E a liget viszont semmit sem változott, és ezért valahogy hálás vagyok neki… Meg az az aranyos unokahúgod, Hinata sem…
-Félig tévedsz-nézett fel Neji. Éppen egy sakuravirág szirmait tépkedte- Aranyosnak még mindig ugyanolyan aranyos, de hatalmasat változott! A Chunnin vizsgán harcoltunk… Nem adta fel, addig küzdött, ami össze nem esett, és nagyon jól csinálta! Nehéz bevallani, de egyszer-egyszer megijedtem tőle, főleg attól az elszántságtól a szemében. Változni akar, és azt hiszem, sikerült neki… Abból a régi kislányból kész nő lett.
-Húúú- Ayu elismerően bólogatott- Sejtettem, hogy abból a csajból még lesz valami…
Csend. A lány fölállt, odasétált a szemközti fához, és megsimította a törzsét.
-Emlékszel erre?- kérdezte hirtelen
-Mire?- kérdezett vissza Neji, és odaballagott Ayumi mellé. Kis idő után észre is vette, hogy mit mutat a lány…- Oh! Persze… ezt együtt csináltuk, és azt hittük, igaz lesz…
A fa törzsén ugyanis karcsú, japán jelekkel a következő felirat állt egy szívbe foglalva: Y. Ayumi+ H. Neji = örök szerelem.
-Hát igen… ezt te írtad, olyan jellegzetes az írásod… Nem sűrűn látni balra dőlő, hosszúkás kanjikat…
-Viszont a szív a te munkád-mosolygott a fiú- Csak te tudsz ilyen tökéletesen kerek és szimmetrikus szívet rajzolni kunaival!
-Nem véletlenül hívnak a kunai mesterének!- húzta fel az orrát Ayumi- Az ilyesmi a specialitásom!
-Meg az, hogy az én ruháimat tönkretedd!- korholta Neji a lányt – Reggel óta ezt a göncömet varrtam, mert a többi mind vagy tönkrement, vagy a mosodában van…
-Na hadd nézzem… -sóhajtott a lány, és megvizsgálta a vajszínű inget a fiú vállán. Az anyag csálé öltéssel volt úgy-ahogy összefélcelve, látszott, hogy készítője nem nagyon ért a varráshoz – Atyaég… melléd valami házvezetőnőt kéne fogadni, nem vagy éppenséggel a tű mestere!
-Jólvanna, fiú vagyok, elvileg nem kéne tudnom varrni…
-Ecsém-facsiga, mióta is élsz te egyedül?
-Decemberben lesz kerek egy évtizede…
-És ennyi idő alatt nem tudtál megtanulni normálisan varrni? Buddhára, pedig azt hittem, téged hívna a Hyuuga klán zsenijének… és a zsenik tudnak varrni, ugyebár…- sóhajtott lefitymálóan Ayumi
-Hm… Ezt most sértésnek vegyem? - eresztett meg egy keserédes fintort Neji
-Vedd, aminek akarod –legyintett a lány
-Ej, te lány, kezdesz idegesíteni! Kiszögezel, kiütöd az egyik legnagyobb ellenfelemet, összevérezel, és most még gúnyolódsz is!
-Kiütöm az egyik legnagyobb ellenfeledet?- pislogott Ayu, majd látványos töprengésbe kezdett. A szél, mintha csak kihasználta volna a tétlenségét, egy cseresznyelevelet hullajtott az orra hegyére – Hát ez meg…?!
Azzal egy villámgyors mozdulattal lekapta a kellemetlenkedő növényrészt, és közelebbről is megvizsgálta.
-Hmmm… pedig ez még zöld… Várjunk csak… Zöld? Ja, hogy arra a zöldgöncös Bödönfejű Ödönre gondolsz, aki megpróbált megrúgni! Az a rakás szerencsétlenség a te legnagyobb ellenfeled?
-Pontosan!- Neji a lány orra elé emelte a kezét – És te egyszerűen csak képen törölted!- aztán némi chakra felhasználásával orrba pöckölte Ayumit
-Aúúú, ez szemét húzás volt! – dörzsölgette enyhén vérző testrészét a lány – És az amúgy is reflex volt! Hiszen még te tanítottad, hogy a legjobb védekezés a TÁMADÁS!!!
És egy láblendítéssel érzékeny ponton rúgta a fiút, aki összegörnyedt a fájdalomtól.
-Aaaúúú, te kis…
-Én kis mi?
-Te kis idegesítő pojáca!
-Huhú, kezdesz bepöccenni, ezt már szeretem! –kacagott gúnyosan a lány – Emlékszel még a szabályokra ugye?
-Persze! Semmi ninja technika vagy plusz chakra, csak a puszta testi erő! – biccentett Neji, miközben feltápászkodott a földről
A hetes csapat közben úgy nézte az egyre inkább hevesedő párbeszédet, mint mások a teniszmeccset, csak Kakashi mosolygott szélesen, a maszkjára vetülő különös formájú árnyékokból ítélve.
-Ezek most meg fogják verni egymást? – kérdezte meglepetten Sakura
-Pontosan! Ne aggódjatok semmi komoly nem lesz. Ezt ők csak Sakuran Kososurunak hívják, olyan harc, ahol nincs semmi ninja dolog, csakis tiszta erő és gyorsaság fejlesztéséért vívott fizikai harcról van szó. Mindenféle jutsu és fegyver használata tilos, csak egyetlen technikát használhatnak. Ez egy speciális jutsu, amit arra fejlesztettek ki, hogy érzékeljék, ha az ellenfél chakrája működésbe lép. Ilyenkor a másik felkiált, hogy „SK szabályszegő!” és a játéknak vége, a szabályszegő pedig negyven kört fut a liget körül.
-Jó sok idejük lehetett, ha ilyen pontosra fejlesztették ezt a játékot…-tűnődött Sasuke
-Természetesen. Ez a liget körülbelül hét éve az ő területük, és szinte a kezdetektől fogva játszották ezt a játékot…
Eközben a két fiatal megállt egymástól úgy két méter távolságra, és a speciális jutsu elvégzése után meghajoltak. Ezután pár másodpercig fürkészőn bámultak egymás szemébe, majd mintegy vezényszóra megindultak egymás felé. Kiélezett küzdelem vette kezdet. Hihetetlen sebességű ütések és rúgások hasították a levegőt, de csak néhány talált közülük célba. Az egész harcnak pár perc után kezdett nagyon döntetlenszaga lenni, amikor egyszer csak fordult a kocka. Ayumi egy ugrással Neji háta mögé került, és egy gyors mozdulattal összefogta a fiú csuklóját. A kettejük között lévő minimális távolság a rúgásra sem adott semmi esélyt így a lány fölényesen Neji füléhez hajolt:
-Úgy látszik drágám, hogy én győztem!
A ninja gonoszkásan elmosolyodott.
-Heh, ne legyél te abban olyan biztos, édes!
Azzal egy harcias csatakiáltás kíséretében felfelé lendítette a kezét, aminek következményeképp a miko is repült. Ayumi egy elhaló sikoly kíséretében átröppent Neji feje fölött, egyenesen egy cseresznyefa felé. Az utolsó előtti pillanatban szaltót vetett a levegőben, ezzel megakadályozván, hogy fejjel csapódjon a fának, és egy kicsit le is lassította az esést, de az ütközést már nem kerülhette el. Összehúzta magát, és fájdalmasan nagy csattanással landolt a sakurafa törzsén. Neji eközben két kunai segítségével a vállánál fogva hozzászögezte a lányt a fához, mert az alatta lévő széles gyökér miatt nem lett volna szerencsés hagynia, hogy földet érjen. Aztán lassan odabaktatott a kiszolgáltatott helyzetbe hozott mikohoz, és gúnyosan elvigyorodott:
-Azt hiszem, nyertem, kicsim!
Ayumi felpillantott, és egy köhögéssel némi vért köpött Neji lába elé. A landolás nem tett neki túl jót. Majd elmosolyodott és megadóan bólintott.
A fiú aggódó pillantást vetett egykori kedvesére.
-Jól vagy?
-Túlélem, mint eddig minden mást is –vigyorgott a lány- Ne aggódj értem!
-Ah… Akkor rendben –motyogta maga elé Neji, és átkarolván a miko derekát, annak mellkasára hajtotta a fejét- Már kezdtem megijedni, hogy túl messzire mentem…
-Jajistnem, ne csináld ezt velem, tudod, hogy imádom, amikor ilyen bűnbánó vagy! –nevetett Ayumi, de azért beletúrt a fiú dús, mélybarna hajába.
-Miért baj az, ha imádsz? –értetlenkedett Neji, és felpillantott a lányra- Legyen minden olyan, mint régen, kezdjük újra ezt az egészet!
-Jaj, Nejiii… nem akartam mondani, hogy ne rontsam el a kedved, hiszen olyan boldog voltál…
A fiú félve nézett Ayumi koromfekete szemébe. Az arcán látszott, hogy felkészült a legrosszabbra is.
A lány sóhajtva kihúzta a kunaikat a ruhájából, ezzel a földre huppant. Végül mély levegőt vett, és Neji sápad fényű szemeibe nézett.
-…az az igazság, hogy csak egy hétre jöttem haza…
Neji erre megkönnyebbülten felsóhajtott, és szélesen elmosolyodott.
-Huh, hirtelen megijedtem, hogy már valami komolyabbról van szó... Nem számít! Ebben az egy hétben nyugodtan visszatérhet minden a rendes kerékvágásba!
-Nem értesz meg! –csóválta a fejét a lány. Szemében opálos fényű könnycseppek kezdtek gyülekezni- Nem szeretnék még egyszer beleesni ugyan abba a hibába! Most már szeretném végleg lezárni a kapcsolatunkat. Nem akarok újabb magányos éjszakákat átsírni, mert rád gondolok!
-Csessze meg!!! -kiáltott fel hirtelen a fiú és ököllel akkorát vágott Ayumi feje mellett a fába, hogy a vastag kéreg betört- Ha éppenséggel tudni szeretné a kisasszony, nekem minden egyes éjszakám magányos, mióta elmentél, és minden egyes éjszakán ugyan arra gondolok: rád! Én is ugyan úgy szenvedtem az utóbbi egy évben, mint te, mert amíg végleg össze nem vesztünk, addig legalább tudtam, hogy lélekben ott vagy mellettem! A tudat, hogy nemcsak fizikailag, de lelkileg is távol voltál tőlem, derékba tört! Mert az elmúlt egy évben jöttem rá, hogy mennyire szeretlek, és hogy képtelen vagyok elengedni téged! Ha most elmész, anélkül, hogy teljesen kibékülnénk, akkor újra elsüllyedek a saját magányom süllyesztőjében!
A monológ végére Neji arcán egymás után folytak le a könnyek, Ayumi pedig szabályosan zokogott.
-A rohadt életbe! –ordított fel végül a lány- A rohadt életbe bele! Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogy olyan melankolikus és szomorú vagy, gyűlölöm, hogy a szépséged nem méltó egy fiúhoz, és legszívesebben egész nap csak néznélek! Gyűlölöm a tekintetet, ahogy azokkal a gyönyörű, ezüstös szemekkel rám nézel most, gyűlölöm, hogy meghalnék egy érintésedért, gyűlölöm, hogy az életemnél is jobban szeretlek, te elátkozott madár!
Az utolsó szavakat már olyan halkan suttogta, hogy csak ők ketten értették meg. Reszketett Neji karjaiban, és úgy bújt a fiú mellkasához, mint a kisgyermek az anyjához.
-Nem akarok elmenni innen soha többé… -suttogta- Soha többé nem akarlak itt hagyni, mert szeretlek. Igazán. Teljes szívemből.
-Én pedig soha többé nem hagyom, kisétálj az életemből. Belehalnék abba a fájdalomba… -motyogta Neji, és magához szorította Ayumit. Csukott szeméből két kövér könnycsepp hullott a lány fekete hajába.
Ayu mosolyogva felnézett a fiúra, és letörölte a könnyeit.
-Nincs az az isten, vagy ember a világon, aki rávenne, hogy még egyszer könnyre fakasszalak…
Azzal lágyan megcsókolta a fiút.
A bokorban Sakura elpityeredett.
-Ez olyan romantikus…-hebegte könnyeit törölgetve
-Azt hiszem, igazad van…-búgta Sasuke, és átkarolta a lány derekát, aki erre a tulajdon ruhájánál is vörösebb színt öltött.
-Gyertek, mára ennyi elég is –intett Kakashi. A csapat egy emberként bólintott, és sensei-ük nyomában eltűntek a sötétségben.
Az senki sem tudta, mi történt az után a sakuraligetben, miután a hetes csapat elment, de annyi biztos, hogy Ayumi ígéretéhez híven soha többé nem hagyta el a falut. Nejihez költözött, és a fiúval együtt edzett, közben miko tanulmányait befejezvén ő lett a Konoha hivatalos papnője. Öt év múlva a két fiatal összeházasodott. Ayu, immáron Hyuuga Ayumi néven egy évre rá összeadta Sasukét és Sakurát, Kibát és Hinatát, valamint Inot és Shikamarut. És Nejivel azóta is minden nap versenyben mentek a ligetig…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
