Egy fekete köpeny és egy dús, barna csigákból álló hajzuhatag libbent meg a hideg őszi szélben. Hermione Granger sietett a 9 és ¾-ik vágányhoz. Gyorsan áttolta a kuliját a falon. Bár nem volt késésben, sietni szeretett volna, hogy jó fülkét tudjon foglalni magának.

   Már a tűzpiros Roxfort Expressz mellett sietett, amikor teljes lendületből nekiment valakinek.  Egy pillanatra belefúródott az arca az idegen mellkasába, így megérezte annak különleges illatát. Kissé csípős volt, de szenvedélyes, vágykeltő. Hermione megborzongott, megrázta a fejét, és sűrű bocsánatkérések közepette fenézett az ismeretlen férfire. Amúgyis hatalmas mandulabarna szeme elkerekedett a döbbenettől.

  Az előtte álló alak magas volt, izmos, hosszú tejfölszőke haja egy fekete bársonyszalaggal volt összekötve, ezüstszürke szemei dühösen meredtek a Griffendéles lányra.

-M-malfoy?-hebegte Hermione.

Az említett gúnyosan elmosolyodott.

-Lámcsak, a kis sárvérű Granger! Még emlékszel rám? Milyen megtisztelő!-a hangjába cinizmus is vegyült a lenézés mellé. Majd keményebb hangnemre váltott- Pusztulj az utamból te nyomorult sárvérű!

DURR! Hermione teljes erejéből pofonvágta Malfoyt. A meglepetten nézte a dühtől elvörösödött, remegő lányt.

-Soha…-sziszegte Hermione- Soha többé ne merészelj sárvérűnek nevezni, vagy megbánod!

Draco még mindig döbbenten nézte a lányt, és megtapogatta a keze nyomát az arcán. Majd elfintorodott.

-Ennél erősebben nem megy? Ez harmatgyenge volt Granger. Harmadikban legalább megtántorodtam tőle…

-TŰNÉS INNEN, VAGY A KÖVETKEZŐ EGY ÁTOK LESZ!!!-sipította a lány

Malfoy flegmán megvonta a vállát.

-Ha ez minden vágyad Granger, ám legyen! Úgysem bírom már sokáig a közeledben! Rontod a levegőt!-azzal sarkonfordult, és nyugodt lassú léptekkel továbbment, és fülkét keresett magának.

  Most Hermionén volt a csodálkozás sora. Nem csak az utóbb elhangzott mondatok miatt, hanem mert meglepődött a Mardekáros fiú külsején. Szemével követte az elsuhanó fiút. A szélben csattogva lobogott annak fekete talárja, és tejfölszőke haja utánahullámzott. Herm megrázta a fejét, és felkászálódott a vonatra.

  Egész úton szótlanul bámult kifelé az ablakon. Néha megrázta a fejét, és bosszankodott, hogy miért pazarol egyáltalán egy gondolatot is Draco Malfoyra.

   Mert bizony, a mi kis eminensünk fejében a szőke Mardekáros járt. Maga sem tudta, miért, de a fiú vonzotta a gondolatait. Nem tűnt fel neki, hogy Harry és Ron belépett a fülkébe és helyet foglalt, hogy Ron szinte már kiabálva szólongatta, csak mereven bámult kifelé az ablakon. Már nem is Malfoy járt a fejében. Ezt a gondolatot elűzte az agya legtávolabbi zugába. Neeem…

   Hermione a jövőn gondolkozott. Már hetedik éve koptatták az iskolapadot a Roxfortban. Ha ennek az évnek vége lesz, kikerülnek a nagybetűs Életbe. Vajon ki mit fog kezdeni az iskola után?

   Harry aurornak ment, ez már biztos volt.

Hermione a gyógyítói szakra pályázott.

Ron még bizonytalan volt ezügyben.

Neville-t Dumbledore professzor már előre felkérte a Gyógynövénytan tanítására, merthogy a fiúnak egyedül ez ment igazán, és Bimba is a visszavonulását tervezte.

Ginny átoktörőnek szeretett volna menni a Gringottsba bátyjához, Billhez.

Dean Thomas grafikus lesz.

Seamus a kviddics mellett döntött.

Parvati és Lavender azt tervezték, hogy divatszalont nyitnak az Abszolúton.

-„De vajon ezekből az álmokból lesz-e valami?”-futott át Hermione agyán a gondolat

Hiszen a háború már a küszöbön volt. Herm sokat rágódott ezen. Mi lesz, ha veszítenek? Mi lesz, ha valaki meghal?  Mi lesz, ha valakit elfognak?

Ezek a gondolatok kétségbe ejtették a lányt. Féltette a szüleit, féltette a barátait, féltette az ismerőseit, féltette az egész Rendet, féltette a Roxfortot, féltette a világot. Nem bírná ki, ha valamelyiket elveszítené…

Ahogy mindezt átgondolta, nagyon elszomorodott. Becsukta a szemét, és hagyta, hogy néhány forró könnycsepp megszülessen a szemében, lefollyon sima arcán, hogy végül meghaljon blúzának gallérján.

Ekkor egy meleg kezet érzett az arcán. Kinyitotta a szemeit, és egyenesen belenézett egy smaragdként szikrázó zöld szempárba.

-Ha - harry?-suttogta rekedten- Észre sem vettem, hogy itt vagy…

A fiú letörölte a könnycseppeket  Hermione arcáról.

-Herm, mi a baj, miért sírtál?-kérdezte szelíden magához ölelve a lányt

-Csak… csak gondolkoztam a jövőn… Istenem fiúk én annyira félek!

-Semmi baj, mi majd megvédünk!-veregette hátba a lányt Ron

-Pont ez a bajom! Féltelek titeket, mert tudom, hogy meg fogtok védeni, és ha megvédtek, akkor lehet, hogy az életetekbe kerül!

-Nem érdekel! Akár az életünk árán is megvédjük egymást, mert igaz barátok vagyunk, és nem hagyjuk veszni a másikat!-rázta meg Miot Harry. Ahogy ezt mondta, a szemében olyan tűz gyulladt, amitől Hermione úgy érezte: Igazat, színtiszta igazat mond.

-Nolám, micsoda megható jelenet!-hallatszott egy gúnyos hang a hátuk mögött- Potty, és a kis sárvérű stréber! Kapok meghívót az esküvőtökre?

-Malfoy!-pattant fel egyszerre Ron és Harry

Hermione közben a kezébe temette arcát, és újabb gyöngyházfényű könnycseppeket indított útnak.

-Na mivan, miért bőgsz Granger?-kérdezte Malfoy gúnyosan vigyorogva

Hermionénél ekkor elpattant valami. Lassan fölállt, odasétált a fiúhoz, és vészjóslóan suttogni kezdett:

-Egy ilyen nyomorult, mocskos, aljas halálfaló, mint te, nem érdemli meg, hogy megosszam vele a gondolataimat. Elegem van belőle, hogy folyton bántod a barátaimat, és engem! Elegem van belőle, hogy lesárvérűzöl, elegem van belőle, hogy ott kötsz belém, ahol tudsz, elegem van belőle, hogy lenézel, elegem van belőle, hogy LÉTEZEL!!!

Az elejét csendben suttogta, de a végét már ordítva vágta a Mardekáros fiú fejéhez.

-ELEGEM VAN BELŐLE, HOGY OLYAN NAGYRA TARTOD MAGAD, MINT HA CSAK EGY KISKIRÁLY LENNÉL, PEDIG NEM VAGY MÁS, MINT EGY NYOMORULT FÉREG, AKI ELBÚJIK A GORILLÁI MÖGÖTT, ÉS AZT HISZI, HOGY AZ APJA ÉS A PÉNZE MINDENT ELINTÉZ HELYETTE! TE IS ÉS AZ APÁD IS EGY AKASZTANIVALÓ HALÁLFALÓ!!!

Draco itt elégelte meg. A pálcáját a lány torkának szegezte.

-Egy olyan nyomoronc kis sárvérű, mint te, ne merészelje a szájára venni apám nevét!

-Mr. Malfoy, Miss. Granger! Mégis mit képzelnek magukról?!-csattant egy éles hang a veszekedők mögött.

A két fiatal arra fordította a fejét. A vonat folyosóján McGalagony professzor fújtatott dühében. Ajkait pengevékonyra préselte, és Hermione biztos volt benne, hogy hogya tudna, olyan tüzet okádna, amit még a Magyar Mennydörgő is megirigyelne. Sosem látta még ilyen dühösnek az átváltoztatás mesterét.

-Ez példátlan! Az hagyján, hogy az iskolában tépik egymást, de hogy már a vonaton is elkezdik!-fújtatott a boszorkány- Felháborító! Egy hét büntetőmunka! A Griffendél és a Mardekár ezt az évet 30 pont mínuszban kezdik! Most pedig vonuljanak be ebbe a fülkébe (itt a maga mellett lévő üres fülkére mutatott) és az út hátralevő részében egy árva szót nem szeretnék hallani!

A két fiatal-kelletlenül bár-de bevonult a fülkébe. McGalagony professzor bevágta mögöttük a fülke ajtaját, és zárvarázslatot bocsátott rá.

Draco dühösen fújt egyet.

-Szépen kezdjük az évet…-zsörtölődött

Hermione nem szólt semmit, csak szipogott egy nagyot, és elkezdett a talárja zsebében kutatni.

-Mit keresel ily nagy bőszen?-kérdezte sóhajtva az ifjú Malfoy

-Csak egy zsebkendőt, de úgy látszik mindet a köpenyemben hagytam…-morogta a lány- Te mióta fogalmazol ilyen költőien?

-Ez időkig a szókincsem általad megismert része nem volt eléggé művészi?-cifrázott a mardekáros prefektus

-Nem

-Oh, bocsáss meg, akkor ezentúl megajándékozom szerény személyedet a jómagam által megismert és használt ékes szókincs költői részével, valamint részed lehet abban a felhőtlen örömben, hogy élvezheted cifra és díszes körmondataim ellenállhatatlan hatását. És mivel orrocskád folyik a könnyek tengerének szabadoneresztésétől, most az egyszer részesítelek abban a kegyben, hogy kölcsönadok neked az én papírzsebkendőmből

-Röviden mostantól giccsesen fogsz beszélni veled, és kölcsönadsz egy pzs-t, mert látod, hogy sírtam és folyik az orrom.-foglalta össze Hermione

-Valahogy úgy-biccentett Draco, és a lány felé nyújtott egy egyszerű fehér zsepit

-Kösz-vette ki a kezéből a lány a zsepit, és kifújta az orrát

-Szívesen

-Amúgy igazad volt, tényleg jól kezdjük az évet, de ez csakis a te hibád.-fejtette ki Hermione

-Ccc, pfffeh…bah, nyeh…-szakadt ki Malfoyból

-Na mivan, hová lett a nagy ékes szókincs? Vagy szimplán rosszul vagy?

-Rosszul vagyok. Tőled.

-Kösz a kedvességet!-mondta Hermione sértődötten

-Kukuku…. Ezer örömmel, máskor is Granger!

-Kösz, nem kell!

Mindketten elnémultak. Draco a hajával kezdett el babrálni. Kibontotta, ujjaival átfésülte, majd újra összekötötte. Vagyis kötötte volna, ha úgy is tudott volna csomót kötni, hogy nem látja mit csinál.

-Fenébe!-szitkozódott-Sose hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de Granger, nem segítenél?

-Már miért segítenék?-kérdezett vissza flegmán a griffendéles lány

-Mert adtam zsepit, és cserébe köteles vagy segíteni!

-Most az egyszer igazad van…-morgott a lány

-Nekem MINDIG igazam van.

-Persze, és én vagyok a Japán trónörökös! Na jólvan, milyen fazont akarsz? Pálmafát, vagy lófarkat?

-Most gondolj bele, milyen bénán néznék ki pálmafával-hördült fel a fiú

-Csak annyira, mint amennyire zselézett hajjal… Úgy néztél ki, mint akit a tehén nyalókának nézett…. Természetellenes volt…

-A természetellenes frizuráról nem nyitok vitát bozontkám…

-Ceh, már nem is vagyok bozontos!-húzta fel az orrát a lány

-Tényleg nem… viszont akkor vérbeli Griffendéles voltál…

-Ezt most hogy érted?

-Úgy néztél ki, mint egy oroszlán!

-Teee….

-Na, hajlandó vagy végre kezdeni valamit a hajammal, mert idegesít, hogy össze-vissza lóg…-dörmögte a mardekáros fiú, és félrefújt egy holdfényezüst hajtincset az arcából

-Jólvan na….-Hermione elővett egy kis kerek valamit a talárja zsebéből, és felpattintotta a tetejét- Hogy én ezt mennyit kerestem…

A kerek tárgy valójában egy kerek tükör volt, egy beleilleszthető kis fésűvel. A lány elhelyezkedett Malfoy mögött az ülésen.

-Maradj nyugton-szólt rá a fiúra, és elkezdte csinálni a frizuráját. A kezébe simította a halványszőke tincseket, és miután minden hajszál a helyére került, összekötötte őket a bársonyszalaggal-Nah, kész!

Azzal a fiú kezébe nyomta a tükröt.

-Kösz Granger…-mondta elismerő hangon a fiú

-Szívesen-biccentett a lány, és visszaült a helyére

Az út hátralevő részében egy szó sem esett közöttük. Hermione el is bóbiskolt. Bizonyára valami szépről álmodhatott, mert elmosolyodott. Draco vetett egy pillantást a lány mosolygó arcára.

-„Milyen aranyos, ahogy mosolyog!”-futott át az agyán. Megrázta a fejét, ezzel kiverve onnan a gondolatot, és többet egy pillantást sem pazarolt a griffendéles lányra.

*

Miot az alvásból egy kellemesen mély hang húzta, pontosabban rázta ki.

-Hééé Granger ébresztő! Mindjárt odaérünk!

Herm kinyitotta a szemét, ásított egy nagyot, és nyújtózkodott.

-Jó reggelt, Miss. Fodrászokgyöngye!-vigyorgott gúnyosan Malfoy-Remélem rosszat álmodtál.

-Neked is jó reggelt Szőke Béka. Ki kell, hogy ábrándítsalak, szépet álmodtam, vagyis nem szerepeltél benne.

-Szőke Béka????-háborodott fel Draco-Én Szőke HERCEGnek ismerem…

-De te a közelében sem vagy a hercegnek…-dünnyögte álmosan  Hermione

-Feh…-fújt dühösen a fiú, majd elmosolyodott, amolyan „ne-számíts-semmi-jóra” mosollyal. Egyik kezét az ablakpárkányra tette, a másikkal pedig Hermione feje mellé támaszkodott. Az arca egészen közel volt az eminens griffendéleséhez.-Meglehet… De a béka vár a csodás hercegnő igaz csókjára, hogy újra herceg lehessen belőle… Ne is állj sorba.

-Nem szándékozom…-vonta meg a vállát Mio, de közben egy másik gondolat is befurakodott az agyába…

-„Milyen szenvedélyesen néz ki így!”

Valóban… A mardekáros fiú szőke haja jobb oldalt a nyaka mellett a vállára lógott, néhány kiszabadult tincs pedig az arcába hullott. Halványrózsaszín ajkai gúnyos mosolyra húzódtak, ezüstszínű szemében pedig soha nem látott tűz lobogott. Draco pislantott egyet, és a tűz kialudt.

-Még szép…-suttogta-Nem is engedném…

Azzal ellökte magát a faltól és az ajtó elé állt. Néhány perc múlva megjelent McGalagony, és feloldotta a zárvarázslatot.

-Hallom, nem csináltak semmi rosszat-mondta, de a hangja idegesen csengett- A büntetőmunkájuk az lesz, hogy segítenek Madam Cvikkernek a könyvtárban porolni, minden este öttől nyolcig. A büntetőmunkát holnap kezdik meg. Most mehetnek!

Draco és Hermione nagyot sóhajtva hagyták el a fülkét. Utóbbit Harry és Ron azonnal megrohamozták, kérdésekkel és aggódó mondatokkal halmozták el. A beosztási ceremónia a szokásosan folyt, Dumbledore figyelmeztetett mindenkit a Tiltott Rengeteg veszélyeire, és mondott néhány szót az összetartásról is.

Ezután a prefektusok felterelték a gólyákat, és mindenki nyugovóra tért, hogy másnap teljes erőbedobással kezdhessék az új tanévet.