02. 12. 2005

Ezt írta ki ma reggel a vekker, miután fözörgett álmomból, és én egy dühös mozdulattal lecsaptam. Álmosan rábámultam az ágy melletti falon lógó naptárra. LEMEZFELVÉTEL hirdették a nagy, vörös nyomtatott betűk keresztbe minden rublikában hétfőtől szombatig egész hónapban. Szuper… Nem azért, szeretek lemezt felvenni, csak könyörgöm, egy hónapja minden nap ez a programom, hát had ne mondjam, kissé unom…

Reggeli, mosakodás, fésülködés, öltözés, és irány a munka!

A kocsiból kikászálódva Jukka fogadott.

-Moi, Tejbetök!-vigyorgott rám

Na igen, már egy ideje ez a gúnynevem a bandában… Tehetek én róla, hogy folyton mosolygok valami miatt?!

-Moi Jukka…-morogtam, és a gitártokom társaságában betrappoltam a stúdióba.

-Szia Emppu! Kérsz kávét?-mosolygott rám Tarja, és felém nyújtott egy csésze gőzölgő italt-Most főztem, ez direkt rád várt!

-Kösz-óvatosan kivettem a kezéből a csészét-Ma már ittam egyet, de egy kis ráadás nem árt…Vagyis de, árt, megint csak holnap délben fogok elaludni, de akkor kóma szinten…

-Rá se ránts!-vágott hátba Marco, aminek az lett az eredménye, hogy a kávém fele toccsanva landolt a földön-Majd iszol még!

-Na persze, én még szeretnék aludni az évben, tudod?!

-Ajaj, Emppu, bal lábbal keltél föl, hogy ilyen durcás vagy?-kérdezte vigyorogva az épp most betoppant Tuomas

Nem tudom miért, de fájdalmasan nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam az ezer hópehellyel teleszórt vörösesfekete haját.

-E-esik a h-hó?-kérdezte egy kissé akadozva

-Miért, szerinted mit csináltam? Belefejeltem egy vödör liszbe? Naná, hogy esik, nem is esik, zuhog!

-Najó, munkára emberek!-lépett be a producer

Sóhajtva felpattintottam a gitártokom fedelét, és előszedtem a hangszerem.

-Min szenvedünk ma?-kérdeztem unottan

-Mmmmm, pampampammmm…. Aaaaa Blood Tears!-felelte Tuomas, mire én megremegtem-Te kezdesz!

Azzal kis keresgélés után a kezembe nyomta a szám tab-jait. Megborzongtam, amikor jéghideg, puha fehér keze az enyémhez ért.

-Hey, Tuo, tedd radiátorra a kezed, mert fagyott ujjakkal nem lehet szintizni!-próbáltam viccelődni, de színtelen hangomra és kényszeres vigyoromra mindenki felfigyelt.

-Mi a bajod ma, Tejbetök, olyan fura vagy…-Jukka közelebb hajolt hozzám, mintha nagy komolyan vizsgálna.

-Emppu, ha nem érzed jól magad, menj haza nyugodtan oké?-Tarja aggódva a vállamra tette a kezét, és megsimogatott

-Se-semmi bajom, csak nem aludtam ki magam-ráztam meg hevesen a fejem, mire mindenki hátrált egy lépést, nehogy a hajam arconcsapja őket. Gyorsan felkaptam a gitáromat és a tabokat, és a felvevőterembe vágtattam.

A producer még állítgatott valamit, aztán jelzett, hogy kezdhetem.

//**Közben kint**//

-Emppu olyan furcsa…-csóválta a fejét Tarja

-Ahha, olyan… nem is tudom…-Marco kereste a megfelelő szavakat

-Olyan zavart!-fejezte be helyette Tuomas, és benézett a felvevőterembe. Ha gitárjáték lehet hamis, akkor Emppué az volt-Sose szokta elrontani…

//**Vissza Emppuhoz *//

A producer idegesen leintett, hogy hagyjam abba. Rém hamis volt a játékom, rengetegszer elrontottam.

-Mi a fene van veled fiam?-kérdezte fennhangon, kétségbeesetten-Sosem voltál ennyire szörnyű…

-Bocsánat, kimegyek a mosdóba…-hebgtem, és gyorsan elhúzta a csíkot.

A mellékhelyiségben rátámaszkodtam egy csapra, és belenéztem a tükörbe.

Egy 27 éves, (a többiekhez képest) alacsony, kissé tömzsi, mellig érő tejfölszőke hajú férfi nézett vissza rám csillogó azúrkék szemeivel. Nevezetesen Erno Vuorinen, becenevén Emppu. Máskor eredendően mosolyra húzódó szám most egyértelműen lefelé konyult, komoly, gyászos kifejezést kölcsönözve arcomnak.

-Mi van velem?-kérdeztem magamtól

Ekkor bevillant egy kép az agyamba, nem tudom mitől…

Egy magas, 29 éves, dús fekete hajú, fehér bőrű, kékszemű férfi jelet meg előttem, egy szál fürdőnadrágban, valamelyik finn strandon.

Elöntött a forróság, és remegni kezdett a kezem. Mi a fene van velem??? És miért pont Tuomas-ra reagálok így?

Felemeltem a fejem, és szembe találtam magam a saját zavart tekintetemmel, és paradicsomvörös arccommal.És még valamivel…

-Mi a baj Emppu?

Egy villámgyors 180 fokos fordulatot véve egyenesen belenéztem Tuomas szomorú kék szemeibe, melyek most inkább sötétszürkének tűntek. Hevesen lüktetni kezdett a szívem, a pirulásom és a kezem remegése meg nemhogy alábbhagyott volna, még fokozódott.

-„Úristen, miért pont ő????”-visítottam magamban

-Se-se-semmi…

-Ne mondd azt, hogy semmi, vörös vagy, remegsz, szerintem te megfáztál!

Azzal a homlokomra helyezte hideg kezét. Abból a pontból, ahol a bőre az enyémhez ért, tűzforró bizsergés áradt szét az egész testemben, és ha lehet, mégtovább vörösödtem, bár ebben kételkedek, mert a mélybordónál sötétebb színt asszem nem tudok produkálni, kivéve, ha befeketedem…

-Te jó ég!-kiáltott fel hangosan-Minimum 38 fokos lázad van gyerek! Sipirc haza!

-De nincsen semmi bajom, nem érted?!-kiabáltam haragosan

-Semmi bajod, egy frászt! Gyere csak!

Azzal csuklón ragadott, és kivonszolt a mosdóból.

-Tarja, keríts egy lázmérőt!-adta ki az utasítást

-Igenis, uram!-végta magát haptákba a nő, és elrohant

Fél perc múlva a lázmérő a számban volt, ellenkezni pedig nem tudtam, mert Tuomas a számra szorította a kezét, ami teljesen megbénított.

-Éreztem én, hogy valami nincs rendben!-csóválta a fejét Jukka-Úgy néz ki, megfáztál, Tejbetök!

Miután a lázmérő kikerült a számból, szinte rárontottam a dobosra.

-Idefigyelj, Jukka! Egy: Minden rendben van, nincsen semmi bajom! Kettő:A NEVEM NEM TEJBETÖK, HANEM EMPPU, MAXIMUM ERNO!

-Egy nagy francot van semmi bajod! 38, 7-es lázad van, és rádjött az ötperc!-csóválta a fejét Tarja-Marco, vidd haza légyszives!

Tiltakozni nagyon nem tudtam, mert  Marco sokkal erősebb és nagyobb volt nálam, így 10 perc múlva otthon voltam.

-Oh, hogyaza…-cifrát káromkodva belerúgtam a karosszékembe, aminek az lett az eredménye, hogy a nagylábujjam elkezdett piszkosul sajogni.

Jobbhíján lehuppantam a gép elé, és elkezdtem nézni az e-mail-jeimet

-„44…Nem rossz…”

Gépiesen olvasgattam a leveleket. 99% szerelmes levél, 1% szimpla zaklatás…

Úgy fél óra múlva megakadt a tekintetem egy  üzeneten, ami a következőképpen hangzott:

„Drága Emppu!

Hol, is kezdjem…Én egy 20 éves rajongód vagyok, több mint fél éve szerelmes vagyok beléd. Remegek, ha meglátlak az utcán, vagy csak fényképen. Elolvadok, ha meghallom a hangod. A vérnyomásom és a testhőmérsékletem az egekig szökött és elvörösödtem, amikor az autogramosztásnál a kezed az enyémhez ért. Csak van egy kis bibi:

ÉN IS FIÚ VAGYOK!

Ha képes vagy elfogadni és szeretni, kérlek írj vissza:

Legnagyobb rajongód: Pertti Mikkonen”

Teljesen ledöbbentem. Ilyen azelőtt nem volt. Oda se figyelve bezártam az ablakot, az ágyhoz sétáltam, és hanyatt vágódtam rajta.

-„Most már minden világos… A remegés, a hirtelen jött láz, gyors szívverés… Tuomas… Nem hiszem el… Beleszerettem a legjobb barátomba…

SZERELMES VAGYOK TUOMAS HOLOPAINENBE!!!”