Véget nem érő kínzó álom,
Most már így látom.
Egy könnycsepp gördül le arcomon,
Vége, nincs erőm, feladom.
Kínzol, ha csak rámnézel,
Mert tudom, irántam csak gyűlöletet érzel.
Egy pillantásodtól összeesek,
Mert szinte gyilkolnak a jeges szemek,
Fáj, kínoz, éget, megtör,
Megsebez, gyilkol, elgyötör.
Egy sötét sarokban gubbasztok,
És miattad zokogok.
Közel a gyönyörű őrület,
Mert már minden elveszett.
Nézz rám, már megtört vagyok, és rideg,
Többé már nem csillognak ezek a szemek.
Nem sajnálsz meg, itt hagysz egyedül,
S ezzel összetörsz kegyetlenül.
De jön már a megváltó halál,
Nem hallok, látok, érzek már.
Ma éjjel már az angyalokkal alszom,
Örök békét tükröz meggyötört arcom. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
