Szép, verőfényes napsütés áradt szét New York külvárosának kis utcáján. Egy fiatal lány sétált haza vidáman az iskolából. Sugárzó mosoly ült az arcán, hiszen ez volt a nyári szünet előtti utolsó napjuk.

Ekkor egy szokatlan dologra lett figyelmes.

-„Mi a fene ez a rakodókocsi itt?”-gondolta-„Csak nem új szomszéd?”

Utóbbi gondolata beigazolódni látszott, ugyanis az udvaron egy ismeretlen, fiatal, szőkehajú hölgy irányította a munkásokat:

-Ne, ne NE! Azt ne oda tegye, hanem az ablak alá! Vigyázzon! Az törékeny! Jack, kisfiam, segíts légy szíves!

-Igenis anyus!-szólt a nem lelkes felelet egy nagy juharfa árnyékából.

 Hősnőnk, nevezett nevén Jenifer Green odakapta a fejét. A fa alól egy kisfiúnak nemigen nevezhető srác lépett ki. Nagyjából két-három évvel lehett idősebb, mint Jenny. Egy szakadt sötétkék farmert és egy fekete Good Charlotte pólót viselt, fekete baseball sapkával, ami alatt egy ugyanilyen színű fejkendő rejtőzött. Karját számtalan színes tetoválás díszítette, a piercingekről nem is beszélve. Jen kapásból hetet számolt össze. Egyet az alsó ajkában, egyet az orrában, egyet a szemöldökében, két fülbevalót, és egyet-egyet a fülcimpáiban. A lány eléggé vad jelenségnek tartotta…

Akkor meg főleg, amikor a fiú oldalra fordította a fejét, és szúrós pillantást vetett felé. A szeme is fekete volt. Szóval Jenifer jobbnak látta elhúzni a csíkot.

Bevágtatott a házba, lecsapta táskáját az első sarokba, lehuppant az étkezőasztalhoz, és elkiáltotta magát:

-VÉGE!!!

-Jó, nem kell ordítani, hallom így is!-szólt vissza nevetve édesanyja-Mi a terved nyárra?

-Nem t’om… A szokásos. Punnyadás, TV-zés, stb…Miért?

-A egyik barátnőméknek van egy nyaralójuk a hegyekben, egy tó mellett. A fia menne nyaralni oda, de Kate-nek sok munkája van, a fia meg nem akar egyedül menni.

-Jól hangzik…Mennyi idős a srác, hogy egyedül elengedsz vele három hónapra?

-Azt hiszem, 17. Nem tudom biztosan…

-Oké, én benne vagyok, úgy sem csinálhatnék semmi mást.

-Akkor telefonálok Kate-nek!-biccentett Mrs. Green, és már hívta is barátnőjét-Szia Kate! Igen, igen!... Szerintem is jó!... Mikor kéne menni?... Aha… És hány éves is a fiad?... Rendben, szia!

Majd letette, és lányához fordult:

-Holnap után találkozunk a nyaralónál. A fia pedig tényleg 17, jól emlékeztem.

-Juppííí!!!-ujjongott Jenny, is kifutott a kertbe. Ott rögtön a kerítéshez futott.

-Hééé Jess!!!-kiabált at a szomszédba

A  függőágyban olvasó vöröshajú lány felpattant és odasietett barátnőjéhez.

-Na mi a hézag Jen? Mitől vagy ilyen happy?

-Képzeld, a nyarat a hegyekben, egy tó mellett fogom tölteni egy 17 éves sráccal, szülők nélkül!!!

-Király! Új szomszédaid lesznek ám!

-Láttam. Te nem tudod, ki ez a fiú, aki beköltözik? Eléggé vadul néz ki…

-De. Jacknek hívják. Ne igazán menj a közelébe, mert nem csak a kinézete vad, hanem a természete is. Lucy mesélte, hogy az ő sulijába járt, és azért van most itt, mert kicsapták onnan.

-Na de miért?

-Nem tőlem hallottad, de-itt Jessica halkabbra fogta a hangját, és közelebb hajoltak egymáshoz, hogy jobban hallják egymást-De állítólag azért, mert hozzávágott egy széket az egyik tanárhoz!

-Húú… Az eléggé kemény…

-Ja, és a tanárnak betört a feje!

-Úúú, az úgy még durvább. Na mennem kell, majd még beszélünk!

-Szió!

-Szevasz!

A két lány elvállt egymástól. Jen besétált a szobájába, ledőlt az ágyra, és elmosolyodott.

-„Egy egész nyár szülők nélkül! Ez egy álom! Ráadásul egy 17 éves sráccal! Biztos jóképű! Majd elbűvölöm valahogy!”

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében egészen a várvavárt napig. Boldogan kelt föl, és mosolyogva készülődött. Nem sejtette, hogy ez a nap nem egészen olyan lesz, mint amilyennek képzete…