Az eső lágyan kopogott a Roxfort Expressz ablakain. A mennyezetre szerelt neonok négy végzős diákot világítottak meg az utolsó kocsi utolsó kupéjában.

  Egyikük sápadt volt és világosbarna hajú, aranybarna szemei az ölében tartott könyvet nézték, de már rég nem olvasott. Vele szemben két koromfekete hajú fiú ült, akik egy kövérkés, kócos szőke hajú srácot ugrattak.

-Na de most komolyan! Kell szerezni neked valami barátnőt!-mondta véresen komoly arccal az egyik, akinek hosszú volt a haj, és szeme indigókéken csillogott. Majd ugatásszerűen felnevetett-Ne csináld már Peter, 17 éves vagy, és még mindig nem smároltál!

-Na vajon miért?-nevett társa, egy mogyoróbarna szemű, kócos hajú fiú-Ha csaj jön a közelébe, rögtön sülthallá változik!

-Jaj hagyjátok már békén!-szólt rá a Remus névre hallgató, olvasó srác-Ha ilyen hát ilyen! James se sokkal jobb-bökött fejével a kócos fekete hajú fiú felé-Hét éve fut Lily után, aki még csak észre sem veszi! Egyedül neked van okod nevetni Sirius, hisz te minden héten váltogatod a barátnőidet, de még így is sorba állnak érted!

-Jajj Remus! Tudod hogy csak viccelük!-mosolygott angyalian Sirius-Ne ordibálj, még sírva fakadok! Báháháhá!!!

James és Peter felnevettek, Remus viszont olyan arcot vágott, mint aki citromot nyalt.

-Mikor nőttők végre fel?!-morgott, és újra beletemetkezett a könyvébe

-Szerintem soha!-vigyorgott James-Jut eszembe, még te sem csókolóztál!

-Nem is akarok!-vetette oda a fiú a könyve mögül. Ám az igazság teljesen más volt. Remus is túl akart már esni a dolgon, csak nem volt kivel…

Ekkor hatmas durranások és sikítások tépték szét a kupé viszonylagos csendjét.

-Remus, nézd már meg mi van kint!

A barna hajú fiú kidugta a fejét az ajtón.

A sikítások egy szintén végzősnek tűnő lánytól származtak, aki lélekszekadva rohant. A durranások pedig az őt üldöző Lucius Malfoytól. Remus egy pillanat alatt átlátta a lehetőségeket.

-Húzódjatok hátrébb! Berántom a csajt, aztán Sirius te szórj belülről záró bűbájt az ajtóra!-adta ki az utasításokat.

A két személy egyre közeledett, aztán mikor a kupé elé értek, Remus megragadta a lány vállát, és egy erőteljes rántással behúzta a fülkébe. Sirius pedig az ajtóra szegezte a pálcáját, és elkiáltotta magát:

-Collopulus Maxima!

Az ajtó egy tekintélyes méretű villanás közepette bezárult. Minden szem a Remus-látogató párosra szegződött.

Remus az egyik ülésen feküdt, rajta pedig a lány, csukott szemmel, szaporán szedve a levegőt.

 Érdekes jelenség volt meg kellett hagyni. Hosszú haja enyhén sötétlilában játszó fekete volt, bőre sápadt, ajkai sötét szeder színüek, a szeme feketére volt festve, mint ahogy körmei is. A fölsője nagy műgonddal megszaggatott fekete top volt, amihez kifejetetten illett a szintén szakadt sötét farmernadrág. Le-fel liftező mellkasán egy fekete fakereszt függött.

Kinyitotta a szemét. Az tükörszerűen fényes volt, és szintén lilásban játszó fekete.

Amint észrevette, milyen helyzetben van, gyorsan föláltt, és megigazította ruháit. Még mindig lihegett…

-Miért üldözött Lucius?-kérdezte kíváncsian Sirius

-Ki? Ja az a srác? Nem is tudom… Talán nem vette jó néven, aminek neveztem…

-Minek nevezted, hogy elkezdett átkozni? Na, meséld már!!!-ugrált James

-Hááát… Szóval az úgy volt, hogy nekiállltam fülkét keresni, és bekopogtam hozzájuk. Megkérdezte a nevem, mire én elmondtam neki, ő meg azt mondta, hogy ilyen famíliáról még nem hallott, és sárvérű pórnéppel pedig nem akarja szennyezni a fülkéjét, én meg erre mondom neki, hogy elmehetsz az aranyvéreddel és a rasszizmusoddal együtt a jó büdös kénköves és retkes pokolba, és hogy ekkora tuskót még a Vörös Rengetegben sem láttam, pedig mellette éltem egész idáig. Ő meg bepipult, és elkezdett átkozódni, és most itt vagyok.

Mikor befejezte a mesélést, egy ideig néma csend volt, majd Sirius, James, Remus és Peter egyszerre nevettek fel.

-Elmehet a retkes pokolba! Ez jó!-röhögött Sirius, és letörölt egy örömkönnyet-Ki vagy te, égi gyermek?

-Nem vagyok égi gyermek, csak egy egyszerű félvér boszorkány.-vonta meg a vállát a lány- A nevem Mortícia Corvus

-Örülök! Én Sirius Black vagyok, ők pedig:Remus Lupin, James Potter és Peter Pettigrew.

-Hi mindenki! De miér olyan nagy szám, hogy jól lecsesztem ezt a gigantikus pöffeteggombát?

Erre megint kitört a nevetés a kupéban.

-Mert előtted senki nem merte megtenni!-mosolygott Remus, és hátba veregette a lányt-Üdv a tekergők között!

-Tök jól csináltad, ahhoz képest hogy lány vagy!-ujjongott Peter

PUFF! Mortícia erőteljesen fejbevágta a fiút.

-Így csesztessen a jövőben mindenki!-vigyorodott el-Utálom, ha lelányoznak! Nem vagyok én olyan lányos!

 -Viselkedésre talán nem, de külsőre eléggé…-dünnyögte Sirius, és végigmérte a lányt

Morti erre elvörösödött.

-Ezzel mit akarsz mondani?

-Azt, hogy tök jól nézel ki!

Remus az égnek emelte tekintetét, és lassan megcsóválta a fejét:

-Íme Sirius Black, a szívtipró bajkeverő!

-És íme Remus Lupin, a stréber prefi!-vágott vissza gúnyosan Sirius

-Mindig így ölik egymást, vagy csak most?-nézett Jamesre a lány

-Nem, általában sokkal hangosabban és gyakrabban csinálják…-vonta meg a vállát a kérdezett

-Dinkák…-morogta szemtelenül Mortícia, és lehuppant Remus mellé

-Mit mondtál?-kérdezte vissza morcosan Sirius

-Az hogy dinkák! Dinkák vagytok!

-Te sem vagy normálisabb!

-Túúúúdom…Pfff…Remélem, ebből a suliból nem csapnak ki…

-Kicsaptak???-kiáltott fel egyszerre a négy tekergő

-Jah…Volt egy undok tanárom, aki régebben halálfaló volt. Az egyik óráján elrontottam egy varázslatot, amivel hupililára színeztem a parókáját. Ő erre elkezdett ordibálni, hogy csakis egy mugli lehet ennyire hülye, hogy egy vacak varázslatot sem tud végrehajtani, én meg megharaptam, és kicsaptak.

-Azért mert megharaptad?-értetlenkedett Peter

-Azért az a harapás nem volt olyan kicsi…-Morti zavartan tekergetni kezdte az egyik hajtincsét-Igazából majdnem a fél karját leharaptam… Meg aztán ehhez jött még az illegális animágia… És nekem kampec. A Beauxbatons nem igazán bírja a bajkeverőket…

-Illegális animágia?-Sirisu hangjából áradt a leplezetlen kíváncsiság-Milyen állattá tudsz változni?

-Tigrissé. Egy éjfekete tigrissé.

-De csúcs!

-Jah…

Az út kellemes beszélgetéssel telt. A fiúk többek között megtudták Mortíciáról, hogy ő is egy hatalmas bajkeverő, egy félvér félárva lány.

-Tudjátok, ez nagyon furi történet, de vicces is-magyarázta vigyorogva-Amikor megkaptam a Beauxbatonsos levelemet, apám fel volt háborodva, hogy egy boszorkány van a családban, és már majdnem ki akart tagadni, mikor anyám elé lépett, és azt mondta:”Nem egy szívem, kettő” És békává változtatta az öregemet, aztán kidobta az ablakon. Tök röhelyes volt!

Erre a tekergők nevetésben törtek ki.

-És nem sajnálod?-kérdezte a nevetéstől görnyedezve Remus

-Nem! Mindig utáltam a krapekot, mert ilyen nyálas jókislányt akart csinálni belőlem! De miután anyus megszabadult tőle, szabad életet élek! Anyám nem egy kemény szülő, olyan, mintha a barátnőm lenne! Király az öreglány, csak néha be nem áll a szája!

-Szuper! Nincs kedved csatlakozni a tekergőkhöz? Jó lenne valaki, aki a nők észjárását követi!-mosolygott Sirius

-Helyesbítek Tappmancs, jó lenne valaki, akinek van agya.-javította ki James-Mármint Remuson kívül. Milyen tanuló voltál?

-Kitűnő, a magatartást kivéve. Az B…

-B?! Fú, te aztán vagy valami!

-Ja, B, mint Birtoklója kissé szertelen és szemtelen-nevetett a lány-Legalábbis a házvezető tanárom ezt mondta, aki ugyebár az anyám. De ő is jön velem, SVK-t fog tanítani itt!

-Szeeegééény…-búgta Sirius

-Mi szegény? Legtöbbször ő mentett meg attól hogy kicsapjanak! Szóval áldás a jelenléte!

-Át kéne öltöznünk nem?-kérdezte félénken Peter

-Igaz-bólintott Morti, előszedett egy fekete talárt a ládájából, és magára kapta. A többiek is követték a példáját.

Körülbelül tíz perc múlva megérkeztek az állomásra. Mivel a fiákerek négy személyesek voltak, a kis csapat szétvállt. A tekergők ültek egy szekérbe, Mortícia pedig három végzős Griffendéles lánnyal került össze.

   A négy fiú pedig beszélgetni kezdett az új diákról.

-Nekem szimpi-fejtette ki a véleményét tömören James-Szerintetek?

-Néhány szóban összefoglalom-Sirius keresztbe tette a lábát, összefonta ujjait és tudálékos képet vágott-Egy nagyszájú, szabadszellemű, humoros, rendi csajszi, egy nehézbombázó! Emlékeztet drága unokatestvéremre, Bellára. Különbség, hogy Bellatrixnak nincs humora, és nem rendes. Szerintem király a csaj. Nincs kedvünk bevenni a csapatba? Elvégre egy tigris sokat segíthet. Remus?

-Még ne-legyinett a fiú-Majd kiderül, hogy bízhatunk-e benne, és ha igen, akkor jöhet. Nem akarom, hogy megutáljon…

Az utolsó mondat olyan halkra sikerült, hogy csak a fiú mellett ülő Sirius hallotta meg.

-Csak nem belezúgtál?-kérdezte hangosan, mire James és Peter is felkapta a fejét

-Miii???-ordította James-Holdsáp szerelmes?

-Dehogy, ezt csak ez a bunkó találta ki!-felelte ingerülten Remus. Ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést, és az valóban le is zárult…

   Eközben a másik kocsiban Mortícia feszengve ült a többi lány mellett, akik vidáman beszélgettek. Érezte, hogy valahogy kilóg a többiek közül, hogy nem egészen idevaló…

Az egyik lány, egy hosszú, sötétvörös hajú, zöldszemű teremtés megsajnálta, és kezet nyújtott neki.

-Szia! Lily Evans vagyok. Új vagy itt? Még nem láttalak.

-Igen, új vagyok. A nevem Mortícia Corvus, és a Beauxbatonsból jöttem.

-És franciául is tudsz?

-Tudok hát, tudnom kell, hogy tanulni tudjak.

-Értem.

Több szó nem esett köztük az úton. Mikor a kapuhoz értek, Lily sok szerencsét kívánt a lánynak a beosztáshoz.

Így Morti egyedül, halálos nyugalomban sétált be a kapun, ahol egy szoros, fekete kontyba csavart hajú, szigorú arcú nő lépett oda hozzá. Mortícia egy pillanat alatt fölmérte, hogy a tanárnővel nem érdemes cicázni, mert nagy bukta lesz belőle.

-Miss Corvus? Minerva McGalagony professzor vagyok. Jöjjön kérem. Az elsősök előtt fogjuk beosztani magát.

Egy kis terembe vezette a lányt, ahol egy csomó elsős volt összezsúfolva. A nagyjuk Morti könyökéig ért körülbelül.

-És Miss Corvus! Az édesanyja sok szerencsét kíván!

-Köszönöm!

-Átadom!-kacsintott a nő, és távozott

Mortícia pedig nekivetette hátát a falnak, karba tette a kezét, és sötét tekinettel pásztázni kezdte az elsősöket. Mit lehet mondani, elég ijesztő jelenség volt, fekete ruháival, és magas termetével.

 Egy kisány azonban odalépett hozzá, és félénken megkérdezte:

-Te is elsős vagy?

Mortícia lemosolyodott. Nagyon aranyosnak találta a kislányt, két copfba fogott barna hajával és nagy, kék szemeivel.

-Nem, és most leszek hetedikes. Hogy hívnak?

-Lívia. Lívia Lewinsky

-Áááá alliteráló név. Az enyém Mortícia Corvus. Izgulsz?

-Igen…

-Ne félj! Nem harapják le a fejed, csak egy ócska süveget kell felvenned, és kész is vagy!

-Aha, biztos…

-Remélem egy házba kerülünk!

-Én is!

Ekkor McGalagony belépett a terembe.

-Rendeződjenek egyes sorba! Miss Corvus, maga jöjjön előre!

-Gyere!-mondta Líviának, aki erre megragadta a kezét. Előre mentek a sorban.

McGalagony vezetésével bevonultak a terembe. Morti fölényes nyugalommal nézett végig a termen, ahol négy asztal volt felállítva. Az egyiknél a lány megpillantotta a négy tekergőt, és Lilyt is.

A tanári asztalhoz vezették őket, ahol már ott volt egy háromlábú szék, rajta pedig egy kopott süveg.

-Először is egy új tanulót jelentenék be!-kezdte McGalagony-A Beauxbatonsból érkezett! Először őt fogjuk beosztani!

Majd szétnyitott egy vaskos pergamentekercset, és felovasta a lány nevét:

-Corvus, Mortícia!

Morti még mindig nyugodtan kisétált a székhez, és hagyta, hogy a tanárnő a fejére tegye a süveget.

-„Hmmm…”-szólalt meg egy vékony hangocska a fejében, vagy inkább a fején- „Hova is tegyelek… Ész és tehetség van itt, nem is kevés, bizonytási vágynak sem vagy híján, de mégis… Itt hatalmas bátorság rejtőzik, úgyhogy… GRIFFENDÉL!”

Az utolsó szót már mindenki hallotta.

Mortícia sugárzó mosollyal sétált Siriusékhoz, és lehuppant James mellé.

-Túléltem!-jelentette ki boldogan

-Vettük észre! Örülök, hogy itt vagy!-veregette hátba James

-Nézzük a hová kerül a többi tökmag!-vetette hátra a haját a lány, és üres tekinettel bámulni kezdte az elsősöket. Egyedül akkor derült fel a tekintete, amikor McGalagony ezt a nevet olvasta:

-Lewinsky, Lívia!

-Gyerünk, kislány, ide kerülj!-szugerálta hangosan

És kérése meghallgatatott. A süveg néhány másodperc gondolkodás után elkiáltotta magát:

-GRIFFENDÉL! 

A kislány boldogan ugrált az asztalhoz, és leült Morti mellé.

-Cióóó!!!-sikította, és átölelte a lányt-Itt vagyok!

-Szia Liv!-vigyorgott Mortícia-Örülök neked!

Az elsősöket mind beosztották, és Dumbledore szólásra emelkedett:

-Üdvözlök mindenkit! Először is szeretném bejelenteni, hogy iskolánknak új Sötét Varázslatok Kivédése tanárnője van! Üdvözöljék mindannyian Trícia Corvus kisasszonyt!

A hölgy felállt. Nem sokban különbözött lányától, valójában csak abban, hogy idősebb volt.

Dörgő tapsot kapott mindenkitől. Mortícia oldalba bökte Líviát.

-Látod! Az ott az anyukám!

-De jó neked!-a kislány lehorgasztotta a fejét-Nekem nincs anyukám…

-Nincs anyukád?

-Apukám sem. Árva vagyok-Liv arcán lefolyt két csillogó könnycsepp

-Szegééény…Tudod mit? Te leszel az én képzeletbeli hugicám! Majd megoldjuk, hogy szünetekben eljöhess hozzám, meg a dinka anyukámhoz okk?

-Köszíííííííí!!!-visította Lívia a kelleténél kicsit hangosabban. Sokan fölnéztek, és kérdő tekintettel néztek a kislányra.

-Pssszt!-Mortícia Liv szájára szorította a mutatóujját-Csendesebben örülj!

-Oké-fogta suttogóra a hangját Lívia

Enni kezdtek. A vacsora befejeztével Trícia Corvus megjelent mellettük.

-Na hadhalljam, minek örültetek ennyire?-kérdezte mosolyogva, és megölelte lányát.

-Tudod, Lívia árva-magyarázott Mortícia, és közben a kislányra bökött-Én mondtam neki, hogy akkor leszek a képzeletbeli nővére, és szünetekben megoldom, hogy eljöhessen hozzánk.

-Csaaak képzeletbeli?-Trícia nagyot nézett-Mért csak képzeletbeli? Lehet igazi is ha mindketten akarjátok. Nekem szimpi a kiscsaj, elfogadnám, mint lányom.

-Anyus, te hihhetetlen vagy!-sikogatta Morti-Tényleg???

-Naná, hogy naná!-nevetett Tríci-Szólok Dumbledore profnak, hogy intézze el. Ti pedig menjetek aludni, drágáim!

Azzal két-két puszit nyomott igazi- és fogadott lánya arcára.

-Gyere hugi, menjünk!-Mortícia megfogta a kis Liv kezét, és a tekergőkkel együtt felvonultak aludni.

  Remus még sokáig nem tudott elaludni. Gondolatai Mortícia és bolondos családja körül jártak, mígnem a három hölgy nevetésének emléke álomba nem ringatta…